|
A mai [[Albánia]] területén a [[Bizánci Birodalom|bizánci]] időkben a vidék korábban gazdag, hellenisztikus gyökerű szobrászata elenyészett, betudhatóanbetudható ez annak, hogy a bizánci esztétika ugyanis nem támogatta a műfajt. A [[19. század]] végén, a nemzeti romantikus [[Rilindja]] mozgalom kibontakozása tette lehetővé az albán szobrászművészet kialakulását. Az első jelentős szobrászegyéniségként [[Murad Toptani]]t tartják számon, aki hazafias jellegű műveivel, különösen két [[Szkander bég]] mellszobrával írta be nevét az albán művészettörténetbe. Pár évtizeddel később kezdte pályáját a mindmáig meghatározó jelentőségű, az albán szobrászművészet megteremtőjeként tisztelt [[Odhise Paskali]]. Ő volt az első monumentális köztéri művek megalkotója (''Luftëtari kombëtar, ’A nemzet harcosa’,'' [[Korçë]], [[1932]]; ''Flamurtari, ’A zászlóvivő’,'' [[Vlorë]], [[1932]]; ''Skënderbeu, ’Szkander bég’,'' [[Kukës]], [[1939]]).
[[Image:Vlore_Függetlenségi_emlékmű.jpg|right|225px|thumb|A [[vlorë]]-i Függetlenségi emlékmű (1972)]]
A [[második világháború]] utáni [[Enver Hoxha|Hoxha]]-korszakban a többi művészeti ághoz hasonlóan a szobrászatot is a [[szocialista realizmus]] egyedül érvényes zsinórmértékéhez igazították. Az állami megrendelések kedveztek a monumentális szobrászatnak, a korszak végére szobrok százai népesítették be az ország tereit és parkjait. Az első nagyobb pályázatot [[1948]]-ban a nagy nemzeti hős, Szkander bég elkészítendő emlékművére írták ki, amelyet végül [[Janaq Paço]], a szocialista realizmus egyik vezéralakja nyert meg (szobrát csak [[1959]]-ben leplezték le [[Krujë]] városában. Paço mellett a kommunista korszak elismert szobrászai voltak [[Shaban Hadëri]], [[Muntaz Dhrami]] és [[Kristina Koljaka]], de a művészi függetlenségüket többé-kevésbé megtartó művészeiművészek között tarthatjuk számon Odile Paskali mellett [[Halim Beqiraj]]t, [[Kristo Krisiko|Kristo Krisikót]] és [[Dhimo Gogollari]]t. A korszak legjellemzőbb köztéri szobraiszobra Szkander bég másik lovas szobra [[Tirana]] főterén (O. Paskali, J. Paço, [[Andrea Mano|A. Mano]], [[1968]]) és a Függetlenségi emlékmű Vlorë-ban ([[Kristaq Rama|K. Rama]], M. Dhrami, Sh. Hadëri, [[1972]]). Az albán szobrászok a festőkkel egységbe tömörülve [[1952]]-ben megalakították a Művészek Testületét ''(Lidhja e Artistëve)'', és még mielőtt [[1960]]-ban elindult volna a képzés a Művészeti Főiskolán ''(Instituti i Lartë i Arteve)'', Janaq Paço már [[1946]]-ban Tiranában megalapította a Jordan Misja Művészeti Líceumot ''(Liceu Artistik „Jordan Misja”),'' ahol több későbbi szobrász kezdte meg tanulmányait (pl. Hadëri, Dhrami, Beqiraj, Gogollari).
Napjaink népszerű albán szobrászai [[Pjeter Vukaj]], [[Genc Mulliqi]], [[Genti Tavanxhiu]] és a Xhixha fivérek, [[Helidon Xhixha|Helidon]] és [[Ilirian Xhixha|Ilirian]].
|
