„Pásztor Gábor (grafikus)” változatai közötti eltérés

Felsőfokú tanulmányokat a [[Moholy-Nagy Művészeti Egyetem|Magyar Iparművészeti Főiskolán]] (1953-1955), majd a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Magyar Képzőművészeti Főiskolán]] (1956-1960) folytatott grafika szakon. Mesterei [[Ék Sándor]] és [[Bernáth Aurél]] voltak. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában 1993-ig, közben 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán egyetemi docensi beosztásban a képgrafika szakon tanított. 1960 óta kiállító művész. Nevezetes munkái [[Madách Imre]]: Az ember tragédiája illusztrációi (1964), [[Babits Mihály|Babits]] illusztrációi (1966). A grafikai stílusokban (természetelvű, balladai hangulatú, expresszív, [[avantgárd]], [[szürrealizmus|szürrealisztikus]]) és a grafikai technikákban ([[rajz]], [[rézkarc]], cinkmaratások, [[litográfia|litográfiák]]) egyaránt otthonosan működött. Monumentális rézkarcokat is készített (''Siklósi vár''<ref>[http://antik.vatera.hu/festmeny/eletkep/pasztor_gabor_siklosi_var_monumentalis_rezkarc_1484895011.html Siklósi vár]</ref>), s a fennálló hatalom által elvárt grafikákat (''[[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] október''; ''Adj esélyt a békének'', 1969). Az [[1980-as évek]]re alakult ki az ő egyedi stílusa, mutatja ezt ''Műterem-sorozata'', ''Önarckép sorozata'', elfolyó, hullámzó formákat megjelenítő nyomatokkal dolgozik, melyeket a nyomdai módszereket is bekapcsolva komplex eljárással hoz létre, majd szita vásznon vagy litográf kövön jelenít meg. (''Önarckép'', 1986; ''Akt'' 1993; ''Vénusz születése'' 1997).