„Rilai kolostor” változatai közötti eltérés

Hamarosan a bolgár uralkodók és előkelők is felfigyeltek a helyre. [[II. Iván Aszen bolgár cár|II. Iván Aszen]] ([[1218]]–[[1241]]), [[I. Kálmán bolgár cár|I. Kalimán]] ([[1241]]–[[1246]]), [[Iván AlexanderSándor bolgár cár|Iván Sándor]] ([[1331]]–[[1371]]) és [[Iván Sisman bolgár cár|Iván Sismán]] ([[1371]]–[[1393]]) bőséges adományokkal látta el a szerzeteseket. Egy [[1378]]-ban kiadott, ma a kolostor épületében működő múzeumban őrzött adománylevélből kitűnik, hogy a [[Veliko Tirnovo|turnovói]] [[pátriárka]] irányítása alá tartozó Rila komoly feudális hatalommá vált, több falu tartozott igazgatása alá a cári adományoknak köszönhetően. (Iván Sismán a fent említett levélben egymaga húsz falut bocsátott a szerzetesek rendelkezésére.) [[1334]]–[[1335]] között a helyi kiskirály, a szerb [[IV. István Uroš szerb cár|Dusán István]] és a bolgár Iván Alexander között lavírozó Hrelju lakótornyot emeltetett itt védelmi célból. Azonban mindhiába: a politikai játszmában egyre kényelmetlenebbé váló Hreljut megfojtották. Sírköve és trónusa a kolostori tárlat értékes darabja, ám az általa [[1343]]-ban építtetett kis templomnak csak egyes részei maradtak meg.

A [[15. század]] fordulóján aztán újjászületett a rilai spirituális és kulturális élet, melynek nyitányát az jelentette, amikor [[1469]]-ben Szent János ereklyéit a kolostorba szállították a lerombolt fővárosból, Turnovóból. Az elkövetkező évszázadokban a rilai kolostor a bolgár kultúra egyik centrumává vált, és erős kapcsolatokat épített ki az [[oroszország]]i, [[szerbia]]i, [[görögország]]i és [[Románia|román]] ortodox egyházakkal, de főleg az [[Athosz-hegy]]i szerb szerzetesekkel.[[Fájl:Rila 11.jpg|left|thumb|300px|Részlet a főtemplom gazdagon festett külső galériájából]] [[1466]]-ban például a szerzetesek külön [[II. Mehmed oszmán szultán|szultáni]] engedéllyel együttműködési szerződést kötöttek az athoszi [[Szent PanteleimonPantaleon]]-kolostorral. (A dokumentum egy korabeli másolatát szintén a kolostori múzeum őrzi.) [[1558]]-ban pedig [[IV. Iván orosz cár|IV. (Rettegett) Iván]] cár külön engedélyével több szerzetes utazott orosz földre, és rengeteg adományt – pénzt, kegytárgyakat, miseruhákat és könyveket – gyűjtöttek a kolostor számára. A török időkben többször kirabolták és lerombolták az épületeket, de mindig újjáépítették őket.