„Országos Magyar Párt” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Román ş és ţ cseréje ș és ț betűkre |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Sándor József –> Sándor József (politikus) |
||
34. sor:
=== A kezdeti évek ===
Az ez idő alatt [[id. Grandpierre Emil|Grandpierre Emil]] vezérletével néppártá alakult ''Magyar Nemzeti Párt'' tárgyalásokba kezdett a ''Magyar Néppárttal'', melynek eredményeképp fuzionáltak és [[1922]]. [[december 28.|december 28]]-án, [[Kolozsvár]]ott az alakuló nagygyűlésen kimondták az Országos Magyar Párt létrejöttét, melynek első elnökéül [[Jósika Sámuel (politikus)|Jósika Sámuel]]t választották meg. Jósika mellé még tizenkét alelnököt (báró [[Ambrózy Andor]], [[Barabás Béla]], [[Bernády György]], [[id. Grandpierre Emil]], [[Haller Gusztáv]], [[Jakabffy Elemér]], [[Kecskeméthy István]], [[Szabolcska Mihály]], [[Sándor József (politikus)|Sándor József]], báró [[Szentkereszty Béla]], [[Tury Kálmán]] és [[Ugron István]]) is választottak. Közülük az ügyvezető alelnök [[Haller Gusztáv]] lett, míg a titkári teendők ellátásával [[Naláczy István]]t bízták meg.
A párt, noha szervezeti szabályzatában külön felvétel nélkül is a tagjai közé sorolt „minden 20. évét betöltött román állampolgárt, ki akár származásánál, akár születésénél, akár anyanyelvénél vagy műveltségénél fogva magát magyarnak vallotta”, valójában felülről induló szervezkedésként meglehetősen szűk társadalmi bázissal bírt; elsősorban a régi elit képességeiben bízott.
Jósika [[1923]]. [[június 3.|június 3]]-án bekövetkezett halálával [[Ugron István]] vette át az elnöki teendőket [[1924]] nyaráig, amikor a vele szemben táplált belső feszültségek hatására lemondott, ami rövid zűrzavart eredményezett a pártban. A reformellenzék [[Bernády György]]öt vagy [[Paál Árpád (politikus)|Paál Árpád]]ot, míg a többiek Ugront szerették volna elnöknek. A patthelyzetnek végül az [[1924]]. [[december 14]]-iki [[brassó]]i pártgyűlés vetett véget, ahol ismét Ugront választották meg a lemondása és újraválasztása között a vezetést ellátó kilenc tagú direktórium helyébe. Mellé még négy alelnököt – gróf [[Bethlen György]]öt, [[id. Grandpierre Emil]]t, [[Jakabffy Elemér]]t és [[Sándor József (politikus)|Sándor Józsefet]]
Ezt követően a romániai magyarság csaknem minden gondját feltérképezte és azok megoldására számtalan határozat formájában alkotott programot, melybe a magyar ajkú erdélyi zsidóság képviseletét is bevette. Egyúttal kötelezte magát (melynek eleget is tett), hogy a sérelmes ügyeket, ha más mód nincs, a [[Nemzetek Szövetsége]] elé vigye, [[Genf]]be.
44. sor:
Időközben, még a brassói gyűlés lefolyása és eredménye elleni tiltakozásul néhányan, köztük [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]], elhagyták a pártot. Ugron végül az [[1926-os romániai választások]]at követően kényszerült távozni a párt éléről. Bukását az [[1923]]-ban kötött, „csucsai paktum” néven emlegetett, valójában [[Bukarest]]ben kötött (titkos) választási együttműködési megállapodás felmondása okozta a korábbi (és 1926-ban ismét) miniszterelnök [[Alexandru Averescu]] vezette [[Román Néppárt]]tal. A megállapodás értelmében a Néppárt hatalomra kerülése esetén az erdélyi magyar egyházaknak nagyfokú autonómiát, a felekezeti iskoláknak pedig nyilvánossági jogot ígért, valamint kilátásba helyezte a magyar művelődési intézmények működési feltételeinek a megkönnyítését, az anyanyelv szélesebb körű használatának a biztosítását. Mivel a választások előtt a [[Nemzeti Liberális Párt (Románia)|Nemzeti Liberális Párt]] hatalmon maradását Ugron biztosra vette, felmondta együttműködését a Néppárttal és közös listán indította pártját a liberálisokkal. A döntés ugyan helyesnek bizonyult, mert a választásokat [[Ionel Brătianu]] és pártja nyerte és az OMP végül is több helyet tudott szerezni, mintha a Néppárt szövetségese maradt volna, de Brătianu a választásokat követően lemondott, a román király pedig Averescut bízta meg a kormányalakítással. Az így kínos helyzetbe került Ugron [[1926]]. [[április 1.|április 1]]-jén távozott, helyébe előbb ideiglenesen, majd hivatalosan is [[Bethlen György]] lépett, akinek választási kartell formájában sikerült helyreállítania az együttműködést a néppárttal.
Az OMP-n belül ekkor ismét föllángoltak a belső demokratikus megújulást szorgalmazó viták, törekvések, mely hangokat [[Krenner Miklós]] fogta össze és vezette. Ők (csaknem ötvenen, köztük a pártba visszatért [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]]) egy átfogó programtervezetet dolgoztak ki az OMP demokratikus újjászervezésére. Erre a fennálló rendszer hívei különböző szigorítások és kikötések révén a reformisták zömét nem engedte bejutni a soros, 1926. október 10-11-iki [[gyergyószentmiklós]]i nagygyűlésre, amivel el is buktatták a kezdeményezést; az elnök immár hivatalosan is [[Bethlen György]] lett. Az Ügyvezető alelnök [[Inczédy-Joksman Ödön]], a három további alelnök pedig [[Jakabffy Elemér]], [[Sándor József (politikus)|Sándor József]] és gróf [[Teleki Artúr]], a főtitkár ismét [[Deák Gyula]] lett. 1927-ben az OMP szövetségre lépett a [[Hans Otto Roth]] vezette [[Német Párt]]tal, ez azonban 1928-ra fel is bomlott; az OMP innentől kezdve következetesen minden választáson önállóan indult.
Krenner és köre egy ideig még próbálkozott, majd (Krenner nélkül) megpróbálták feltámasztani a Magyar Néppártot, sikertelenül. Többen, köztük Kós Károly is ekkor hagyták el végleg az OMP-t, mely ezután statikus állapotot vett fel; elnöksége és vezérkara Deák Gyula főtitkárral egyetemben a párt betiltásáig gyakorlatilag változatlan maradt, az egyetlen fontos tisztségben bekövetkezett személycserét Teleki 1930-as lemondása jelentette az alelnöki székből, helyére [[Thury Kálmán]], az elnöki tanács egyik tagja került. Thury helyét [[Ambrózy Andor]] foglalhatta el.
| |||