„Sans-culotte” változatai közötti eltérés

'''Sans-culotte''' (ejtsd: ''szanszkülott'') heterogén összetételű, elsősorban kisiparosokból, -kereskedőkbőlkiskereskedőkből, bérmunkásokból álló társadalmi csoport, illetve e csoport tagja a [[francia forradalom]] ideje alatt Párizsban[[Párizs]]ban. Nevüket (''térdnadrág-nélküliek'') onnan kapták, hogy az úri viseletnek számító térdnadrág (''culotte'') helyett hosszú szárú nadrágot viseltek. Híres indulójuk a ''Ça Ira!'', melynek [[Ça Ira|modern feldolgozása]] is ismert.

Főleg a francia forradalom kezdeti időszakának fordulópontjain játszottak kiemelkedő szerepet. A törvényhozó- és végrehajtó hatalomra irányuló nyomásgyakorlásuk miatt a forradalom folyamatosan radikalizálódott. Részt vettek a [[XVI. Lajos francia király|király]] Párizsba hozatalában [[Versailles]]-ból 1789. október 5-én, a monarchia megdöntésében 1792. augusztus 10-én, a [[Jakobinusok|jakobinus]] hatalomátvételben 1793. június 2-án. Ellenőrzésük alatt tartották a Párizsi Községtanácsot (kommün) is, melyet felhasználva nyomást gyakoroltak a [[Nemzeti Konvent|Nemzeti Konventre]] is. Kedvelt lapjuk a [[Jean-Paul Marat|Marat]] által szerkesztett ''A nép barátja'', illetve a [[Jacques Hébert]] által kiadott [[Le Père Duchesne]] volt.

A [[jakobinus diktatúra]] szerepüket csökkenteni igyekezett, mivel a sans-culotte-ok a jakobinus központosítással szemben támogatták a közvetlen demokráciát. A [[Közjóléti Bizottság]] uralma alatt támogatásuk megoszlott Hébert és [[Maximilien de Robespierre|Robespierre]] között, sokukat azonban elidegenített Hébert kivégzése. A sans-culotte-ok egy része [[Robespierre]] mellé állt a thermidori államcsíny idején, fellépésük azonban eredménytelen volt. Az 1794-95-ös éhínség idején újra lázongani kezdtek (1795. április 1. ''[[germinali felkelés'']], 1795. május 20. ''[[prairiali felkelés'']]), azonban mozgalmukat véresen leverték. A [[Francia direktórium|Direktórium]] időszaka alatt sikertelen kisérletekkísérletek történtek újbóli aktivizálásukra ([[Gracchus Babeuf|Babeuf]]-összeesküvés). A sans-culotte-ok, illetve hozzájuk csatlakozó jakobinusok újabb mozgolódásai végső soron hozzájárultak ahhoz, hogy az újabb terrortól[[terror]]tól rettegő Direktórium [[Napóleon|katonai diktátort]] keressen a kormányzati hatalom megőrzésének érdekében.

1793. szeptember 4-én a sans-culotte-ok megszállták a Párizsi Községházát, majd másnap ''Pache'' polgármester és ''Chaumette'', a kommün ügyésze vezetésével behatoltak a [[Konvent]] ülésére. Petíciójukban az alábbiakban foglalták össze követeléseiket:

A sans -culotte-ok nyomására a konvent hamarosan elfogadta az ún. ''gyanúsak törvényét'' (1793. szeptember 17.), mely kimondja, hogy az ún. gyanúsakat őrizetbe kell venni. A törvény értelmében az őrizetbe vettek listáját el kellett küldeni a Konvent közbiztonsági bizottságának, mely a terror központi szerve volt. A fogságba vetett gyanúsakat azután a [[Forradalmi Törvényszék]] elé állították. A gyanúsak törvénye így a "„[[Jakobinus terror|terror alaptörvénye]]"” lett.