„Liszt Ferenc oratorikus művei” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
10. sor:
== Liszt és az egyházi zene ==
Liszt Rómába költözésének – a magánéleti vonatkozáson túl – volt egy sajátos oka: meg akarta reformálni a vallásos zenét. Már korábban megállapította, hogy az [[európa]]i egyházi zene rendkívüli módon lezüllött. 1835-ben írt is egy cikket ''A jövő egyházi zenéjéről'' címmel, amelyben gúnyos hangon jellemezte a [[franciaország]]i állapotokat, a templomokban hallható „buta és átható bőgést”, a szertartás közben az [[Orgona (hangszer)|orgonán]] megszólaló vaudeville-eket; szégyenteljesnek, botrányosnak tartotta a helyzetet. Itáliában sem volt jobb a helyzet: még csak a zene névvel sem lehet illetni ''„a [[Kántor (foglalkozás)|kántor]] … ortodox bömbölését, vagy az orgonistának az előző este a színházban hallott [[Opera (színmű)|opera]] témáira játszott nevetséges és minősíthetetlen improvizációit, amelyek kizökkentenek a szent misztériumokon való meditációból, s a primadonna hajbókolását vagy az első tenor szerelmetes fintorait idézik fel.”''
A megújításhoz először – szerinte – a múlt eredményeihez kell visszanyúlni: a régi [[Gregorián ének|gregorián dallamokhoz]], [[Giovanni Pierluigi da Palestrina|Palestrina]] és [[Orlande de Lassus|Lassus]] műveihez. Ehhez a Capella Sistinában és Santini abbé könyvtárában tanulmányozta a régi műveket. Gyűjtötte az egyházi énekeskönyveket, amelyekből saját műveihez is felhasznált motívumokat. 1860-ban azt írta [[Carolyne zu Sayn-Wittgenstein]]nek, hogy készít egy átfogó reformtervet, amit a [[IX. Piusz pápa|pápának]] kíván előterjeszteni. Tanulmányozta más zenészek egyházzenei reformelképzeléseit, de hamar kiábrándult, megvalósíthatatlannak ítélte újító törekvéseit. A [[Pápai Állam]] semmilyen reformért nem lelkesedik, kiváltképp, ha azt egy „idegen” fogalmazná meg. A reformterv megfogalmazásáról lemondott, de nem a komponálásról.
== Oratóriumok ==
| |||