„Haiman György” változatai közötti eltérés

 

[[Kaesz Gyula|Kaesz Gyulánál]] tanult az Iparművészeti Iskolában 1929-1932 között. 1932-1934 között a nyomdászat mesterfogásait sajátította el a [[Gyomaendrőd|gyoma]]i [[Kner nyomda|Kner Nyomdában]] és a budapesti Hungária Nyomdában. 1933-1934-ben az Atelier művészeti tervező és műhelyiskola grafikai szakán tanult, ahol [[Végh Gusztáv]], [[Kner Albert]] voltak a mesterei. Haiman már 1938-ban kitűnt könyvtervezői tevékenységével, két kötetéért ([[Radnóti Miklós]]: ''Meredek út''; ''Régi magyar szerelmes versek'') a Magyar Bibliophil Társaság oklevéllel jutalmazta.<!--A [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|BME]] Gépészmérnöki Karának hallgatója volt 1951 és 1957 között. Forrás?-->

 

Gyakorlati tervező munkájával, pedagógiai és publikációs tevékenységével a magyar nyomdászat, nyomdászattörténet és a tipográfiai tervező művészet egyik legjelentősebb alakja a [[20. század]] második felében. Sokat tett a szép magyar könyvért, egységben szemlélte a könyvet mint műalkotást, a tartalom és a forma egységének megteremtésére törekedett kezdve a betűtípusok megválasztásán, a könyv lapján elhelyezett szöveg arányosságán (szedéstükrön) keresztül a címoldal, címsorok, a kötés, a borítófedél, az illusztrációk mértékéig. S adott erre példát, köztük ''Tótfalusi Kis Miklós a betűművész és a tipográfus'' című könyvnek ő volt a szerzője és egyben tipográfusa. E könyv nemcsak tartalmában, hanem egész megjelenésében is az ő munkáját dicséri, de valójában és hatásában [[Misztótfalusi Kis Miklós|Tótfalusi Kis Miklós]]nak állít örök emléket. Az egész tipográfusi munka egy csendes háttérmunka, fő a tartalom, ha a tartalomhoz jól illeszkedik a megjelenés, akkor azt az olvasó talán észre sem veszi. Az irodalomtudomány kandidátusa (1973), majd doktora (1993). 1992-ben a [[Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia]] egyik alapító tagja.