„Erdélyi Tudományos Füzetek” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Nagy Géza –> Nagy Géza (lelkész) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''Erdélyi Tudományos Füzetek,''' rövidítve '''ETF''' [[György Lajos (irodalomtörténész)|György Lajos]] szerkesztésében [[Kolozsvár]]ott 1926-29 közt az ''[[Erdélyi Irodalmi Szemle]],'' majd 1930-tól, a 22. számtól az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] kiadásában megjelent sorozat. 1930-tól túlnyomórészt az Erdélyi Múzeum folyóirataiban közreadott tanulmányokat tartalmazta s a tudományágak erdélyi magyar művelőinek munkásságát juttatta el az érdeklődő olvasókhoz. A tudományos életünk és közművelődésünk számára egyaránt nagy jelentőségű sorozat 1. száma [[Rass Károly]] ''Reményik Sándor'' (Kolozsvár 1926), az utolsó, 208. [[Szabó T. Attila]] ''Erdélyi népi mesterek és tisztségviselők a XVI-XIX-ik századból'' (Kolozsvár 1947) című tanulmánya. Az Erdélyi Tudományos Füzetek széles skálája felölelte az egykorú romániai magyar önismeret jogi, nyelv- és helytörténeti, néprajzi, régészeti, történeti, műemlékvédelmi és személyiségrajzi, szociológiai, irodalmi, sajtótörténeti és bibliográfiai, nemkülönben román-magyar kapcsolattörténeti tárgykörét. Aránylag kis helyet foglal el a bölcselet, így [[Tavaszy Sándor]] [[Søren Aabye Kierkegaard|Kierkegaard]] dán idealista filozófus gondolkozásával, majd a lét és valóság problémájával foglalkozik, [[Varga Béla (unitárius püspök)|Varga Béla]] pedig ''Az individualitás kérdése'' (ETF 46.) címen értekezik. Ritkán szerepelnek a természettudományok is: [[Balogh Ernő (geológus)|Balogh Ernő]] az [[Erdélyi-medence]] felső mediterrán gipszeiben előforduló kvarcról, [[Nyárády Erazmus Gyula]] Kolozsvár környékének mocsárvilágáról ír.
A jogi szakirodalomból [[Balogh Artúr]] székely önkormányzati és a [[Nemzetek Szövetsége]] történetéről szóló tanulmányai, valamint [[Mikó Imre (jogász)|Mikó Imrének]] a törvényhozói összeférhetetlenségről s az államnyelvről írt dolgozatai említendők. Sokkal bővebb a nyelv- és helytörténeti anyag: [[Szabó T. Attila]] a Közép-Szamos vidék, Nagyenyed, Zilah, Szásznyíres, Dés, Bábony helynév- és településtörténetével nyitja meg a honi népiségtudomány új útját, s jelentősek a néprajzi közlések is, így [[Makkai Endre (néprajzkutató)|Makkai Endre]] és [[Nagy Ödön]] munkája, az ''Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez'' (ETF 103.), [[Balogh Ödön]] néprajzi jegyzetei a csügési magyarokról s [[Nagy Jenő (néprajzkutató)|Nagy Jenő]] magyarvalkói feldolgozásai. A régészeti anyagból kiemelkednek [[Ferenczi István]] megfigyelései a limes dacicus északnyugati szakaszán, s eredetiségével feltűnt [[Méri István]] ''Középkori temetőink féltárásmódjáról'' című szaktanulmánya (ETF 175.). A székelyek eredetével [[Karácsonyi János]] és [[Asztalos Miklós (író)|Asztalos Miklós]], a moldvai csángókkal néprajzi és történeti szempontból [[Bitay Árpád]], [[Csűry Bálint]], [[Mikecs László]] és [[Veress Endre]] foglalkozik.
| |||