„II. István Uroš szerb király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
defsort |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
Fivére, István Dragutin lemondásával jutott a trónra<ref name=pallas>{{cite book | author = Bokor József (szerk.) | title = A Pallas nagy lexikona | publisher = Arcanum FolioNET Kft. | location = Budapest | year = 1998 | id = ISBN 963 85923 2 X | url = {{MEK|00000/00060/}}| chapter = Szerbia | chapterurl = {{MEK|00000/00060/html/096/pc009675.html#5}} | accessdate = 2007-01-11}}</ref>. Elvált első nejétől, János tesszáliai helytartó leányától, Annától<ref name=pallas/> és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette [[III. András magyar király]] leányát Erzsébetet<ref name=pallas/>, akitől egy fia született: III. István Uroš<ref name=pallas/>. A görögök és tatárok sok kárt tettek országában<ref name=pallas/>, de [[1284]]-ben és [[1285]]-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük<ref name=pallas/>. A tatárok viszont ismételve pusztították országát<ref name=pallas/>, utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába<ref name=pallas/>, de István legyőzte őket<ref name=pallas/>, a vidini fejedelemséget pedig [[1291]]-ben országához csatolta<ref name=pallas/> és [[1294]]-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól<ref name=pallas/>.
Később a korábbi bolgár cár, Terter György leányát vette el és háborút indított a Bizánci Császárság ellen.<ref name=szerbpenzfolyt>Luczenbacher, id.m., 39. oldal</ref> [[II. Andronikosz bizánci császár]] Simonis nevű leányát ajánlotta Istvánnak nőül, aki korábbi házasságát semmibe véve feleségül vette a császárleányt.<ref name=szerbpenzfolyt/> Iréne császárné Istvánt kívánta császárnak, a koronát pedig Szerbiába küldte a királyt sürgetvén a koronázásra.<ref>Luczenbacher, id.m., 39–40. oldal</ref> Ez viszont nem tetszett István törvénytelen fiának, III. István Urosnak, aki háborúba kelt bocsátkozott édesapjával.<ref name=szerbpenz39>Luczenbacher, id.m., 39. oldal</ref> Azonban vereséget
Ezek után még egyszer Bizáncba ment napa, Iréne temetésére István, majd hazatérve kibékült törvénytelen fiával, birtokot adományozott neki és másik természetes gyermekének, Konstantinnak.<ref name=szerbpenz41>Luczenbacher, id.m., 41. oldal</ref> Nemsokára rabló csapatok törtek be Konstantin tartámányába. István sereget gyűjtött, de hadi előkészületeit megakasztotta a halál.<ref name=szerbpenz41/> [[1321]]-et írtak ekkor.<ref name=szerbpenz41/>
| |||