„IV. Valdemár dán király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Uralkodó sablon paramétercsere |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Halland –> Halland tartomány |
||
35. sor:
'''IV. Valdemár Christoffersson''' vagy '''Pirkasztó Valdemár'''<ref>Melléknevét (Atterdag [a. m. másnap]) kétféleképpen eredeztetik:
* A Pallas lexikon szerint az elhatározásait mindig másnapra halogatta Vö.:[http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/104/pc010448.html#9]
* Más verzió azt mondja, Valdemár úgy kezdte uralkodását: "''Új napot virrasztok Dániára''".</ref> ([[dán nyelv|dánul]]: ''Valdemar Atterdag''), ([[1321]] – [[1375]]. [[október 24.]]) dán király [[1340]]-től haláláig. Országát az idegen befolyás rövid időszaka után saját uralma alatt egyesítette<ref name=uralkodok>'''Uralkodók és dinasztiák''' (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963 9075 12 4, 665. oldal</ref>. Erélyes és okos uralkodó volt<ref name=pallas>{{Pnl|szócikk=Valdemár|url=http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/104/pc010448.html#9}}</ref>, aki az elveszett dán birtokokat ([[Schonen]], [[Halland tartomány|Halland]], [[Blekinge]]) visszahódította<ref name=pallas />, és emellett még az egyház és nemesség támogatását is élvezte<ref>http://www.c3.hu/~mester/T365/tux02356.htm</ref>. Erőszakos külpolitikája miatt azonban konfliktusba került Svédországgal, az északnémet fejedelemségekkel és a [[Hanza-szövetség]] északnémet kereskedelmi központjaival<ref name=uralkodok/>.
[[II. Kristóf dán király|II. Kristóf]] legifjabb fiaként született. [[1328]]-tól [[IV. Lajos német-római császár|Bajor Lajos]] udvarában nevelkedett<ref name=uralkodok/>. [[1338]]-ban elhagyta a császári udvart<ref name=uralkodok/>, majd a császár és Brandenburgi Lajos őrgróf segítségével diplomáciai konfliktusba kezdett, hogy kiragadja a Dánia fölötti uralmat Gerhard és Szelíd János holsteini grófok kezéből<ref name=uralkodok/>. Miután Gerhradot [[1340]]-ben meggyilkolták<ref name=uralkodok/>, Valdemár egyezségre jutott Jánossal<ref name=uralkodok/>, és elismertette magát Dánia királyának<ref name=uralkodok/>. Hedviggel, Schleswig hercegének nővérével kötött házasságot<ref name=uralkodok/>, amellyel megszerezte Észak-Jütlandot<ref name=uralkodok/>, és hatalmát kiterjesztette a fennmaradt szövetséges dán vidékekre is<ref name=uralkodok/>. Az adók emeléséből és Észtország eladásából ([[1346]]) befolyó pénzt arra használta fel, hogy felügyelete alá vonja [[Sjælland]]ot, valamint [[Fyn]] szigete és [[Jütland]] nagy részét<ref name=uralkodok/>. [[1349]]-ben beavatkozott az északnémet politikába, szembeszállt [[IV. Károly német-római császár|IV. Károly német király]] (majd császár) kísérletével, hogy elmozdítsa Valdemár szövetségesét, Brandenburgi Lajost<ref name=uralkodok/>, és [[Rügent]]t és [[Rostockot]] kivonja dán fennhatóság alól<ref name=uralkodok/>. Miután felszabadította Lajosnak még oly távoli birtokait is, mint [[Berlin]]<ref name=uralkodok/>, Valdemár megbékítette Lajost Károllyal ([[1350]])<ref name=uralkodok/> és helyreállította Rügenben és Rostockban a dán uralmat<ref name=uralkodok/>. Dániába visszatéve felkelés fogadta ([[1350]])<ref name=uralkodok/>, az első azoknak a lázadásoknak a sorából, amelyeket az uralkodó személyében összpontosuló óriási hatalom váltott ki<ref name=uralkodok/>. A forrongások lecsillapodtával [[1360]]-ban összeült az országgyűlés<ref name=uralkodok/>, hhogy megszilárdítsa békét<ref name=uralkodok/>, és kölcsönösen meghatározza az uralkodó és az alattvalói jogait és kötelességeit<ref name=uralkodok/>.
| |||