„Lengyel örökösödési háború” változatai közötti eltérés

a
(→‎Az itáliai hadszíntér: +bitontói kép)
Katonai és gazdasági túlerejük ellenére Franciaország helyre kívánta állítani a jó viszonyt a [[Habsburg Birodalom]]mal. A megállapodásban a francia király elfogadta a [[Pragmatica sanctio|Pragmatica sanctiót]], amely [[III. Károly magyar király|VI. Károly császár]] halála esetére lehetővé tette a leányági öröklést, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] főhercegnő javára. (A későbbi fejlemények tükrében az 1736-os elismerés üres formaságnak bizonyult, [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] valódi szándéka az volt, hogy Károly császár halála után katonai beavatkozással feldarabolja a Habsburg Birodalmat). [[André-Hercule de Fleury|Fleury bíboros]] főminiszter már a Pragmatica sanctio 1713-as kihirdetésétől kezdve számolt egy [[osztrák örökösödési háború]] kitörésével, és erre tartalékolta Franciaország erőit.
 
A spanyol katonai győzelmek ellenére [[III. Károly spanyol király|Károly spanyol infánstinfáns]], Párma uralkodó hercege lemondani kényszerült saját [[parma]]i hercegségéről és a [[Toszkána]] iránti igényéről is, ezeket a [[Habsburg Birodalom]] kapta meg. Cserébe Károly megtarthatta a meghódított [[Nápolyi Királyság|Nápolyi]] és a [[Szicíliai Királyság]]ot, és a békeszerződésben elismerték [[Nápoly és Szicília uralkodói|Nápoly és Szicília örökös királyának]].
 
A nagyhatalmak [[III. Ágost lengyel király|Frigyes Ágost szász választófejedelmet]] ismerték el Lengyelország királyának, III. Ágost néven. [[1736]]-ban [[I. Szaniszló lengyel király|Leszczyński Szaniszló]] hivatalosan is lemondott. III. Ágost király általános amnesztiát hirdetett. [[Michał Serwacy Wiśniowiecki|Wiśniowiecki herceget]], szolgálatai jutalmául kinevezte Litvánia nagyhetmanjává (főhadparancsnokává).