„Nový Jičín” változatai közötti eltérés

A XIV. században a várost Kravař-i Vok nemes szerezte meg, aki a Benešovic arisztokrata család egyik oldalági képviselője. Ez a család [[Morvaország]]ban és Dél-[[Szilézia|Sziléziában]] Opava környékén kiterjedt birtokokkal rendelkezett. A Kravaři urak idejében épült ki a Žerotína kastély reneszánsz formája és a városfalak is. A XVI. század első felében a Žerotína család (magyar helyesírás szerint: Zserotin család) kezébe került a város. Ők az eredeti gótikus kastélyt reneszánsz uradalmi kastéllyá építették át 1500-1558 között. Ők építették a mai városházát, amelyet csak később ajándékoztak a városnak. [[1503]]-ban a várost súlyos tűzvész rázta meg, melyben a legtöbb faház elégett. A Žerotína család jóvoltából a főtéren ezután kőből épített házak készültek. Nový Jičín a XVI. században igen intenzíven fejlődött. Ekkor alakult a legtöbb [[céh]]. A városban főleg sörfőző és szabó céhek működtek. A mintegy 200 céh csaknem harmada szabó céh volt. [[Jihlava|Iglau]] után Nový Jičín volt a szabóság második legnagyobb központja [[Morvaország]]ban. [[1558]]-ra a város olyannyira meggazdagodott, hogy megvásárolta a Žerotína családtól az egész Nový Jičín-i uradalmat és így szabaddá vált. Hamarosan kamaraváros lesz, vagyis közvetlenül a királyi korona alá rendelik. [[1620]]-ban rövid időre a cseh rendek Ausztriától való elszakadási kísérlete alatt [[Pfalzi Frigyes]] cseh ellenkirály a városnak királyi városi rangot adott. A XVII. század a városnak politikai és felekezeti zavargásokat hozott. A harmincéves háború elején a cseh rendek felkelése miatt Csehország sokat szenvedett, de később sem hagytak alá a hadi események az országban. [[1621]]-ben a város mellett verték meg a spanyolokat, akik elesett katonáikat a városban még ma is álló spanyol kápolnába temették el. A várost [[1621]]-ben a hadi események következményelépp tűzvész is érte. [[1623]]-ban pestis tört itt ki. [[1624]]-ben a császár a várost megfosztotta kiváltságaitól és az [[Olomouc|alamóci]] jezsuitáknak adta, elsősorban protestáns és birodalom ellenes magatartása miatt. 1773-ig a jezsuita rend feloszlatásáig a város az ő tulajdonukban volt. [[1626]]-ban a város rövid időre ismét protestáns kézbe került, ami alatt a helyi katolikusokat üldözték. [[1634]]-ben a várost a svédek foglalták el és kifosztották. [[1635]]-ben a jezsuita uradalmat katolikus hitre térítették. A harmincéves háború végével ismét békés korszak következik be a település életében és virágzik a kereskedelem és az ipar. [[1768]]-ban ismét egy kiterjedt tűzvész éri a várost, amelynek áldozatául esnek a belváros barokk házai. Ezeket klasszicista stílusban építik újjá. Miután [[1773]]-ban feloszlatták a jezsuita rendet, [[1775]]-ben Mária Terézia Nový Jičínt szabad törvényhatósági jogú várossá tette. A város jelentősége az új közigazgatás felállításával [[1850]]-ben ismét megnövekedett. Nový Jičín járási székhely lett. A XIX. század negyvenes éveiben a város lakosai visszutasították a vasút megépítését. Bár késéssel, de végül megépült a vasút. A város kérésére állami pénzen egy cigarettagyár épült a városban. [[1879]]-ben Rotter Josef kocsi gyárat alapított, mellyel a mai Autopal üzem alapjait rakta le. A város eredeti német arculatát az első világháború után is megőrizte. A város Heinlein-féle csehszlovák német párt bástyája lett, amely az ország legerősebb pártja volt. A városra legnagyobb hatással Dr.Schollich polgármester volt ebben az időben. [[Csehszlovákia]] szétesése után [[1938]]tól [[1945]]-ig a város Németország része lett. A városba [[1945]]. május 6-án vonultak be az oroszok, ami után hamarosan megkezdődtek a tisztogatások, majd hamarosan a németek kitelepítése. A város benépesítésére [[Csehszlovákia]] egyéb részeiről és a lengyel-ukrán [[Volhínia|Volhíniából]] érkeztek telepesek a régi német lakosok helyére. A szocializmus évei alatt két nagyobb lakótelep épült a városban. [[1967]]-ben Nový Jičín belvárosát védetté nyilvánították.