„Daktil” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: eu:Esku alfabeto |
sok jav, átdolg, forma |
||
1. sor:
A '''daktil''' (más néven ''ujjábécé'') egy kommunikációs eszköz. Elsősorban a [[siketek]] által használt [[jelnyelv]]ek betűzési rendszereként alkalmazzák, de ettől függetlenül is használható hangzó [[nyelv]]ek jelelésére.▼
▲egy kommunikációs eszköz. Elsősorban a [[siketek]] által használt [[jelnyelv]]ek betűzési rendszereként alkalmazzák, de ettől függetlenül is használható hangzó [[nyelv]]ek jelelésére.
== A név eredete ==
[[Görög nyelv|Görögül]] ''daktülosz'' = ''[[ujj]]''.
== A jelrendszer jellemzése ==
A jelrendszer alapja: 1 jel = 1 hang, vagyis az adott (például [[magyar nyelv|magyar]]) nyelv minden hangjának megfelel egy, a kéz ujjaival, illetve a kézfejjel mutatott jel. Általában akkor használják, ha a kifejezendő fogalomnak nincs szimbolikus jele. Előnye, hogy teljesen pontos, mindent ki lehet vele fejezni, hátránya viszont, hogy a jelkészlet nyelvenként (magyar, angol, német) egymástól eltérő. Igen sebesen lehet használni.
12 ⟶ 11 sor:
Minden siket közösségnek megvan a maga ujjábécéje, a magyar siket közösségeknek azonban két ilyen jelrendszerük is van. Az egyik a daktil, a másik pedig a [[fonomimikai ábécé]].
Természetesen a siketeknek is van saját argo szavaik, sőt, csak a családban ismert és használt szókincsük. A daktil nagyon pontos, sokkal egyértelműbb, mint a kéz és arcmozgással (fono-mimikával) való kifejezés. Már csak azért is, mert a mai Magyarországon
== Története, formái ==
==Lásd még==▼
Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak ([[Ókori Egyiptom|Egyiptom]]). Használták kiabálás helyett, és titkosítás okán katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését
Siketek esetében az ''igen gyors betűnkénti jelelés''t (
▲Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak (Egyiptom). Használták kiabálás helyett, és titkosítás okán katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését - zenélését irányították úgy, hogy a kéz mozdulatai mintegy emlékeztették az előadókat a dallam (és a szünetekre!) vonalára és az egyes hangok (záróhangok) hosszára.'''Brachoho-keironómia'''. (brahiosz = alkar, cherio = kéz, nomosz = törvény, átv. ért.: rend, karral, kézjelekkel való irányítás -a zenében. Festészetben számtalan jellemző kéztartást látunk (Krisztus összezárthüvelyk és gyűrűsujja, de ez látható Buddha esetében is). A daktil alapja az ősi testbeszéd.
▲Siketek esetében az ''igen gyors betűnkénti jelelés''t (lásd jelnyelv) tesz lehetővé az ún. ujj-abc.Az ujj-abc (vagy daktil) m''inden nyelvben más és más'', de természetesen a magyar jelnyelv ismerői tanulják is, ismerik is az ún. nemzetközi ujjabc -t, vagy daktil jeleket.
A
▲Nem úgy a '''jelnyelvnél, ami gesztusnyelv is''', tehát egyetlen mozdulat (!) jelenthet egy mondatot is (becsukom az ajtót, borotválkozik, fenyeget). Tudniillik számtalan szavunk (igék, mozgást megjelenítők) egy-egy gesztussal kifejezhetők, pl. eszik, iszik, jár, gereblyézik, pelenka (pelenkáz), fut, követ, zsarol-kényszerít (stb.)
Az úgynevezett „alap betűk” az [[angol abc]] betűinek felelnek meg, a kis- és nagybetűk megkülönböztetése nélkül: ''a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, w, z, x, y''
A siketeink számára (a hallási sérülés jellegétől függően) nincs igazi különbség pl.
▲A ''daktil'' alapformája egyszerű, de nem az, ha Angol, vagy Arab, vagy Francia hangzókat akarnánk jelölni, hisz sok, ''számunkra kimondhatatlan'', nem jelezhető hangzás is van, pl. a Szanszkritban, Arabban, Szuahéliben. A daktil mindig a ''leírt szavak betűit'' jelöli.
Az
A kézzel való beszéd az Indiában alkalmazott
▲A siketeink számára (a hallási sérülés jellegétől függően) nincs igazi különbség pl. n - ny, vagy g-gy, vagy t-ty között, de ezeknek (természetesen) van magyar jele, ami ún. '''fonomimikai''' jel.
A daktil már igen
▲Az ún. fonomimikában jelezzük a hangot (fofno-) és ''mimikát is'' adunk hozzá, illetve a '''kéztartás''' gyakran jellemző testrészen, vagy az arcon történik (fontos, hogy hol?!), sőt, még mimika (arckifejezés) is járul hozzá, ''jelentést pontosító'' szándékból. pl. édes (kisujj lehúzása függőleges irányban az ajak alatt). Néni, nép, Orosz = a mutatóujj megérinti az orrcimpát, ecet = savanyú arcot vágni és minden ujj az arcot (összehúzza az ínyem) érinti, stb, stb. A K jelével fejezem ki, de mindig más-más testtájon a kólát, a ''kakát'', a ''kéket'', a ''villamost'' (áramszedő), a ''kurvát'', a ''kell'' -t, de a K daktil önmagában nem értelmezhető, csak, ha a ''megfelelő testrészen'' jelelt (testvázlat tudatossága!).
Másképp kell hallóknak (szülő, hozzátartozó, gondozó, jelnyelvi tolmács) jelnyelvet tanulni, mint hallássérülteknek (
▲A kézzel való beszéd az Indiában alkalmazott '''mudrákkal''' (kéztartás, kifejező, valamit felidéző szimbólum, később vallásos kéztartás)szoros kapcsolatban áll (Dunkel), mert valaha a beszéd = mozgás volt. (vö: ''Austin'': Apeach-Act Theory, ''Noam Chonsky'' az agyban eleve adott nyelvi mélyszerkezet + annak biológiai alapja) A '''jelnyelv alapja''' a szimulákrum = '''a mozdulattal ''felidézett'' mozgásos történés''' , vagy valaminek a jellemző mozgása/ alakja / térbeli tulajdonsága.(pl. kavar: főz, konyha, szór: hint, fűszer, szór, mosópor, hintőpor, hajó, bölcső-ringat, szül, születik-új).
A
▲A daktil már igen''' elvont szimbólum''', de van hasonlóság a kéztartás és a betű között, pl. o, p, x, y, z, de hasonlít az i, a j, a k is. Hallóknak is célszerű lenne dadogás, vagy agyérkatasztrófa, diszlexia esetén egy kis jelnyelvet tanulni, mert a bal oldali beszédközpont (Wernicke és Brocka beszédmezők) új idegimpulzusokat kapnak a mozgásközpontok, a mozgási memória felől (Dunkel)
<!-- ÁT KÉNE FOGALMAZNI, CSAK A LÉNYEGET!:: A jelnyelvben nem mindig és nem mechanikusan helyettesíti a jel a szavakat. Pl. a becsukom az ajtót, DE ez nem így néz ki: én + be (irány) + csuk (jel) + ajtó (jele). Hanem, ún.
▲Másképp kell hallóknak (szülő, hozzátartozó, gondozó, jelnyelvi tolmács) jelnyelvet tanulni, mint hallássérülteknek ('''jelnyelvi pedagógia''' alapelvei: www.dunkelnorbert.hu / szakcikkek).
▲A '''jelnyelvben nincs ragozás''', egyszerű kifejezéseket használunk. Pl. Holnap majd elmegyek a boltba, veszek tejet, kenyeret. - Jelnyelvi fordítás, holnap fog menni vesz tej, kenyér.
▲== Lásd még ==
▲A jelnyelvben nem mindig és nem mechanikusan helyettesíti a jel a szavakat. Pl. a becsukom az ajtót, DE ez nem így néz ki: én + be (irány) + csuk (jel) + ajtó (jele). Hanem, ún. '''proform''' -ot használunk, a levegőben, a kezemmel "lenyomom a kilincset". A proform ''utánozza magát a mozdulatot'', történést (pl. találkozás, csók, halál, sorban-állás stb.). A 'süket' embereket ma már egyre több ''integrálási törekvés''sel segíti a civil társadalom, időnként a politika is. A süket valaha negatív konnotációja (felhangja, hangzása) volt, lenéző, sértő, mint, pl. a zsaru, vagy a béna (mozgássérült), buzi, világtalan (vak)szavaink. Ilyen megfontolásból, tehát ''az elfogadás gesztusaként'' INKÁBB mondjuk, hogy: sIket, és jobb, hogy kerekes szék, (a tolószék helyett) vagy, hogy értelmileg sérült, értelmileg akadályozott, (a gyengeelméjű helyett).
* [[Jelnyelv]]
* [[Daktüloszok]]
== Külső hivatkozások ==▼
▲==Külső hivatkozások==
{{Commons|Fingerspelling}}
* [http://www.c3.hu/~sinoszib/jelny.htm Ismeretek a hallássérültekről]
* [http://www.c3.hu/~sinoszib/ujj-h.htm Magyar ujjábécé]
* [http://www.hallatlan.hu hallatlan.hu]
{{portál|írás}}
|