„Seres János” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Források: Portál |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Várady Sándor –> Várady Sándor (szobrász) |
||
7. sor:
A [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolán]] [[Burghardt Rezső]] osztályába osztották be, ám ő átkérte magát [[Rudnay Gyula]] csoportjába. Rudnayt nem tartotta sokra a korabeli műkritika, maradinak, idejétmúltnak tartották, de Seres Jánost megragadták a remek művészetpedagógus hírében álló mester festményei. Tanítványai szeretettel és tisztelettel tekintettek mesterükre, akinek korrektúráit más osztálybeli hallgatók is tömegesen látogatták. Seres kiváló tanítvány volt: már az első alkalommal kiírt féléves osztálypályázaton győztes lett. Sokat fejlődött a rajztudása, ami annak is köszönhető, hogy Rudnay osztályában majd két évig szinte alig festettek: rajzolniuk kellett. Innen eredeztethető, hogy Seres János milyen fontosnak tartotta a rajzot, és festményeinek mindegyike is rajzi indíttatású. A pesti tartózkodás költségeit Seres rajzolóként kereste meg, az Államtudományi Intézetben készített ábrákat és feliratokat. Tanulmányai alatt a Hársfa utcai diákotthonban lakott, ahol egyfajta ellenzéki és liberális szellem uralkodott, ellentétben a harmincas évek más hasonló intézményeitől. A háború kitörése után Seres a [[Csehszlovákia|Csehszlovákiától]] visszacsatolt [[Felsőbalog]] művésztelepén ismerte meg majdani feleségét. Összeházasodtak, de röviddel ezután behívták katonának. A háború után szovjet hadifogságba esett, és csak 1947 nyarán jutott haza. Miskolcra került, ahol a népi kollégiumok szervezésében tevékenykedett, és rövidesen nevelői állást és lakást is kapott. Ekkor utazhatott utána [[Magyarország]]ra felesége és két gyermeke.
Seres János lelkesen vett részt a miskolci képzőművészeti élet újbóli felpezsdítésében. Barátaival, Bod László festőművésszel és [[Várady Sándor (szobrász)|Várady Sándor]] szobrászművésszel kiállításokat szerveztek, szabadiskolát alapítottak, és országjárásaik során terjesztették a kultúrát. A népi kollégiumok feloszlatása után a Bányaipari Technikumban kapott tanári állást, ahol annak felszámolásáig dolgozott. Az ő kezdeményezésére jött létre az I. Országos Miskolci Képzőművészeti Tárlat, aminek a kiállítási anyagát szinte egyenként szedték össze [[Csabai Kálmán]]nal az ország különböző tájairól. A kiállítás sikere után megalakult a [[Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége]] területi szervezete, amelynek a titkára lett. Ugyancsak ő volt az egyik motorja az Észak-Magyarországon máig életben maradt országos rendezvények létrehozásának: a Miskolci Téli Tárlat, a miskolci [[Országos Grafikai Biennále]], az [[Eger|egri]] Országos Akvarell Biennále és a [[salgótarján]]i Országos Rajzbiennále. Természetesen ezek mindegyikhez szükség volt a művész kollégák segítségére: [[Kondor Béla]], [[Feledy Gyula]], Csabai Kálmán és mások. Ugyancsak az ő szervező munkájának köszönhető, hogy Miskolc város létrehozta a [[Miskolci Galéria|Miskolci Galériát]].
1968-ban meghívták az egri [[Eszterházy Károly Főiskola|Ho Si Minh Tanárképző Főiskola]] (ma [[Eszterházy Károly Főiskola]]) Rajz tanszékére, ahol 1980-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Jórészt neki köszönhető, hogy a Rajz tanszék az ország legkiválóbb intézményévé emelkedett, ahonnan számos kiváló kvalitású képzőművész került ki az évek során.
| |||