„Katona Szabó István” változatai közötti eltérés

Jelentős bővítés az Életút és Munkásság című fejezetkben, hibák és hivatkozások javítása, nyelvközi hivatkozás
a
(Jelentős bővítés az Életút és Munkásság című fejezetkben, hibák és hivatkozások javítása, nyelvközi hivatkozás)
== Életútja ==
 
Szülővárosában kezdett tanulmányait megszakítva kereskedőinas volt [[Óradna|Óradnán]], szövőgyári munkás [[Nagyszeben]]ben, majd a [[Bolyai Farkas Líceum|Marosvásárhelyi Református Kollégium]]ban érettségizett (1942). s aA [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|Bolyai Tudományegyetem]] [[Közgazdaságtan|közgazdaság]]i karán diplomátpolitikai gazdaságtanból és [[Szociológia|szociológiá]]ból szerzett diplomát (1947). Mint egyetemi hallgató a [[Móricz Zsigmond Kollégium]] diákigazgatója (1945–47) s a [[Világosság (kolozsvári napilap)|Világosság]] című napilap riportere. Tanulmányainak végeztével rövid ideig tanár a [[bánffyhunyad]]i gimnáziumban, majd 1948-tól egy évtizeden át a [[Falvak Népe]], ill. [[Falvak Népe|Falvak Dolgozó Népe]] szerkesztője (1950 és 1952 között főszerkesztő-helyettese), 1958-tól Marosvásárhelyen a [[Művészet (folyóirat, 1958-1959)|Művészet]], majd az [[Új Élet]] főszerkesztő-helyettese, 1967-től a lap szerkesztőbizottságának tagja és rovatvezető. 1955 és 1986 között a Román, majd Magyarországra települése után, 1986-tól a [[Magyar Írószövetség]] tagja. [[Gödöllő|Gödöllőn]] az [[MDF]] városi szervezetének elnöke (1991-1994), a Remsey Jenő Művészeti Alapítvány ügyvezető elnöke(1995-2000). A Nagy Sándor Művészeti Díj kezdeményezője, a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesületének, alapító elnöke (1995-2004).
 
== MunkáságaMunkássága ==
 
Első írása, egy [[Tolnai Lajos (író)|Tolnai Lajos]] marosvásárhelyi tartózkodásáról szóló adattár, [[Móricz Zsigmond]] lapjában, a [[Kelet Népe (folyóirat, 1935–1942)|Kelet Népében]] jelent meg (1941). Találkozásait Móricz Zsigmonddal megírta az [[Ifjú Erdély|Ifjú Erdélynek]]nek (1942). A"Beszélgetés [[II.Veres világháború]]Péterrel utánDebrecenben a Világosság,földosztásról"-című [[Utunk]],cikke [[Romániai Magyar Szó]],a [[Előre (folyóirat, 1953–1989)Kolozsvár|Előrekolozsvári]], [[DolgozóVilágosságban Nő]],jelent [[Igaz Szó]]meg, [[Művelődés (folyóirat1945-ben)|Művelődés]], [[Vörös Zászló]], [[Hargita (napilap)|Hargita]], [[Megyei Tükör]] is közölte riportjait, recenzióit, művészeti kritikáit.
Írói és publicisztikai érdeklődésével a népi írók mozgalmához és szellemiségéhez kapcsolódott. A falu és a parasztság felemelésében látta a magyar társadalom fejlődésének megalapozását. A szövetkezeti mozgalom erdélyi hagyományainak folytatását, a finn szövetkezetek mintájára, az önkéntes szövetkezés gondolatát képviselte. (Hangya, Kaláka, Szövetség, EMGE). Szembe került az [[Magyar Népi Szövetség|MNSZ]] nemzetiségi jogokat feladó törekvéseivel és felszólalt az 1945. novemberi hírhedt Marosvásárhelyi Kiáltványa ellen, mely Erdély határainak végleges romániai megoldását, a határok megváltoztatásának szükségtelenségét hirdette meg a béketárgyalások előtt. Az Intézőbizottság tagjaként a Kiáltvány elfogadása ellen szavazott és tiltakozásul kilépett az MNSZ Központi Intéző Bizottságából. A Kiáltványt elfogadó vita és gyűlés jegyzőkönyvének szövegét személyesen adta át [[Tildy Zoltán|Tildy]] miniszterelnök kabinetjének, [[Erdei Ferenc]] belügyminiszternek, és más leleplező anyaggal együtt [[Demeter Béla|Demeter Bélának]], a magyar béke előkészítő bizottság erdélyi szakértőjének 1946 januárjában. Ezt a Kiáltványt a román külügyminiszter felhasználta a [[Trianoni békeszerződés|Párizsi Béketárgyaláson]] a magyar igények visszaverésére.
 
Írói, közírói tevékenységével tudatosan, Sütő András főszerkesztősége alatt, célszerűen a magyar irodalom, művészet, és kultúra egymástól elszakíthatatlan egységét, közös hagyományainak folytatását szolgálta és jeles erdélyi képző- művészek (Nagy Imre, Nagy Albert és mások) és írók újraértékelését (Berde Mária, Nyírő József, [[Bözödi György]]) szorgalmazta. Mint szerkesztő és kritikus a fiatal művésznemzedék indulását támogatta. Bözödi György melletti kiállása miatt alacsonyabb beosztásba került az Új Élet szerkesztőségében és közéleti szerepében. Főleg az ellenzéki román írókkal való jó viszony ápolására törekedett, értékeik megismertetéséért cikkezett a magyar nemzeti öntudat erősítésével egyidejűleg. Rendszeresen részt vett az újraszervezett Nicolae Iorga Nyári Szabadegyetemen (Văleni de Munte, 1972-1975). A romániai magyar írók képviseletében részt vett a Kanizsai Írótáborban (1977). A [[II. világháború]] után a [[Világosság]], [[Utunk]], [[Romániai Magyar Szó]], [[Előre (folyóirat, 1953–1989)|Előre]], [[Dolgozó Nő]], [[Igaz Szó]], [[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]], [[Vörös Zászló]], [[Hargita (napilap)|Hargita]], [[Megyei Tükör]] is közölte riportjait, recenzióit, művészeti kritikáit.
 
Gondozásában jelent meg a Móricz-féle Magvető két erdélyi kiadása (1944, 1945); magyar nyelvtant és olvasókönyvet szerkesztett a VII. osztály számára (1962); jelentős [[riport]]sorozatai az [[Új Élet]]ben: ''Száz év után [[Orbán Balázs]] nyomában'' ([[Bözödi György|Bözödi Györggyel]], 1968); ''Negyven év múltán Bözödi György könyve nyomában'' (1972); ''Kalotaszegi krónika'' (1972); ''A bölcsőhely körül'' c. alatt [[Kovács Katona Jenő]], [[Salamon Ernő]], [[Tompa László]] és [[Nagy István (író)|Nagy István]] szülőhelyének bemutatása (1977–78).
 
Fordításai jelentek meg I. L. Caragiale karcolatainak, cikkeinek és bírálatainak háromkötetes gyűjteményében (1952),. tolmácsolásábanTolmácsolásában mutatta be a [[Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozata|Marosvásárhelyi Állami Színház]] Petru Vintilă ''Ki meri megölni a szerelmet?'' c. színművét (közölte: [[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]], 1974/4). Összeállította a romániai magyar művészek „ki kicsodáját” (175 folytatásban közölte Új Élet időszaki kiadvány Az Új Élet lexikona rovatcím alatt, 1971–77).
 
1986-ban áttelepült [[Magyarország]]ra. [[Gödöllő]]n él, emlékiratain dolgozik.
== Önálló kötetei 1957-ig családi nevén ==
 
* Virágzó élet (Palocsay Rudolf életrajza, 1955);
* A dinnyecsősz (elbeszélések, 1955);
* Farkasjárás (elbeszélések, 1957);
* Borika (regény, 1959, 1963, 1974. Román kiadás Constantin Olariu fordításában, 1964);
* A harmadik kakasszó (kisregény, 1963);
* Vesztett szerelem (regény, 1967);
* Szakítás (kisregény, 1973);
* Elbeszélések (1974).
* A nagy remények kora. Erdélyi demokrácia : 1944-1948. 1-2. (Önéletírás, 1990).
 
== Irodalom ==
 
* Gálfalvi Zsolt: A dinnyecsősz. [[Utunk]], 1956/7.
* Izsák József: Farkasjárás. Utunk, 1957/50.
* Nagy Pál: A novellától a regényig. [[Igaz Szó]], 1959/12.
* Kacsó Sándor: Szocialista alapon – konzervatív falu. Utunk 1960/3. *Szőcs István: Hamis irodalmi eszmény. Igaz Szó 1960/2.
* Bálint Tibor: Megáporodott szerelmek. Utunk 1967/27.
* Kormos Gyula: Szemlélet és ábrázolás. Igaz Szó 1967/8.
* Antal Péter: Többrendbéli szakítás. [[A Hét (hetilap)|A Hét]], 1973/36.
* Bartis Ferenc: Katona Szabó István: Szakítás. Igaz Szó, 1974/1.
 
== Jegyzetek és források ==
{{források}}
 
*{{RMIL|2}}
* {{ÚMILRMIL|12|9902}}
 
* {{ÚMIL|12|990}}
 
* {{RMILMIL|2}}
 
== Kapcsolódó szócikkek ==
 
* [[Lexikon (Erdély)]]
 
{{portál|Erdély|-}}
[[Kategória:Kézdivásárhelyiek]]
[[Kategória:Romániai magyarok]]
 
[[eo:István Katona Szabó]]
14

szerkesztés