„Padányi Biró Márton” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Robot: Automatikus szövegcsere (-nagyformátumú +nagy formátumú)
34. sor:
Az igazi nagy alkotások majdnem mindig valami különös feszültségből, nem ritkán ellentétes egyéniségek egymással viaskodó, küzdelmes egymásratalálásából, vagy valamely megrázkódtató/megalázó esemény reakciójaként keletkeznek, születnek. A műalkotásba, vagy annak mecenatúrájába feledkezés gyakorta menekülést jelent, emberi bezárkózást, magábafordulást. Szerencsés az az ember, aki ezt megteheti, aki anyagi- szellemi adottságai és igényei révén erre alkalmas, s így összességében mégis csak az emberi közösség(ek) részére is értéket jelentő alkotások születésén bábáskodhat.
 
Padányi Bíró Márton az ellenreformáció szellemi igényeire szabott - ma úgy mondanánk: "nagyformátumúnagy formátumú" - barokk főpapi egyéniség volt. Csallóközi protestáns nemesi családból származott, a katolikus hitre megtérve - a megtérők türelmetlen fanatizmusával vetette bele magát a hitviták küzdelmeibe. Nyitrai és nagyszombati teológiai tanulmányai és pappá szentelése után Bicskén lett plébános, majd Batthyány Lajos alkancellár felsőőrsi préposttá, s egyben veszprémi kanonokká neveztette ki. Az 1741-es országgyűlésen a korona és a rendek szoros egymásrautaltsága mellett érvelt. Egyik életrajzírója (Levárdi) szerint ''már szinte az udvaronc mesgyéin jár, ahogy [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia királynőt]] II. Máriának nevezi, aki a Boldogasszony, a magyarok I. Máriája példájára védi és pártfogolja országát és katolikus magyarjait''. 49 éves korában lett Veszprém püspöke (1745), Pázmány nyomdokain járva, fanatikus hittel harcolt a török hódolltság utáni országban már-már teljesen elvesztett katolikus vallás megerősítéséért, újraszervezéséért.
 
Beiktatásakor egyházmegyéje 141 községében csak protestáns lelkész volt. Egyházi(világi) kormányzása tizennyolc éve alatt nyolcvannyolc új templomot építtetett, százkilencet felújíttatott, negyvenháromból kiűzte a protestánsokat, negyvennyolc új plébániát szervezett. Az ''eretnekség'' kiirtására a világi hatalmat is mozgósító rendszert dolgozott ki 1750-ben megjelent ''Enchiridion''-jában. Azonban elmúlt már Pázmány kora. [[II. Frigyes porosz király|II. Frigyes]] sugalmazására, Lambertini [[XIV. Benedek pápa]] és a racionalista udvari körök befolyására Mária Terézia betiltatta a könyvét.