„Pierre Boulez” változatai közötti eltérés

Matematikai tanulmányok után 1942-ben Párizsba költözik, ahol két évvel később a Conservatoire-on [[Olivier Messiaen]] osztályába kerül. Itt zeneszerzést, analízist, René Leibowitz vezetésével dodekafon technikát tanul.

1946-ban a Renaud-[[Jean-Louis Barrault |Barrault]] színtársulat zenei vezetője lesz, ekkor írja első műveit (''Szonatina'' fuvolára és zongorára, ''1. zongoraszonáta'', ''Le visage nuptial'' énekhangra és kamaraegyüttesre). A szeriális technikával való megismerkedése után számos, az 50-es évek zeneszerzői gondolkodását alapvetően meghatározó művet írt (''Structures I-II.'' két zongorára, ''Le marteau sans maitre'' énekhangra és kamaraegyüttesre, ''Pli selon pli'') Ezekben a művekben a szeriális gondolkodást a zene valamennyi összetevőjére kiterjesztette. Később a véletlen alkalmazása foglalkoztatta, e tárgyban írt ''Alea'' című cikke nyomán terjedt el az aleatória kifejezés. Az [[IRCAM]] (Akusztikai/zenei kutatások intézete) megalapításával (1974) a ma használatos valamennyi zenei technológia (elektroakusztika, informatika, akusztikai kutatások, hangszerépítés) integrációjára törekedett. ''Répons'' című műve a számítógépek, a valósidejű hangátalakítások hangversenytermi használatának egyik legkorábbi példája.

1977-ben a [[Pompidou központ ]] mellett működő IRCAM vezetőjévé nevezik ki. Ezt a posztot 1992-ig tölti be. Ez az intézmény a zenei kutatások mellett az ugyancsak Boulez vezette Ensemble Intercontemporaine (EIC) révén a kortárs zene bemutatásának egyik legfontosabb fóruma. A XX. század zeneirodalmának legfontosabb művei mellett Mahler, Bruckner és Wagner műveinek is kiemelkedő tolmácsolója. Irányítása alatt jelent meg [[Anton Webern]] összes műveinek hanglemezfelvétele.