„Velencei dózse” változatai közötti eltérés

A Bölcsek Tanácsának megalakulása után a dózse nem dönthetett a tanács megkérdezése nélkül háború és béke ügyében, nem köthetett államközi szerződéseket, és nem küldhetett illetve fogadhatott követeket a tanács tudta nélkül. [[1160]]-tól kezdve lassan kivették a dózse kezéből a kolóniák irányításának jogát, és [[1165]]-től kezdve az állami vagyont a dózse sem elidegeníteni, sem hűbérbe adni nem tudta a bölcsek jóváhagyása nélkül. [[1175]]-ben szétválasztották a dózse és az állam kincstárát, amelynek élére új hivatalnokokat neveztek ki. Az egyre több és újabb hivatalok vezetőit természetesen a tanács nevezte ki, a dózsénak a század végére szinte csak a [[zára]]i [[gróf]]ok kinevezése maradt meg. [[1172]]-ben megalakult a [[Nagytanács (Velence)|Nagytanács]], amely ismét a dózse bizonyos jogköreit vette át. A dózsék hatalmának leépítésében fontos szerepet játszottak a dózse eskük, amelyeket a hivatalba iktatásukkor mondtak el. Az első eskü [[1148]]-ban hangzott el, de ekkor még nem volt igazán nagy jelentősége. Az igazán súlyos, korlátozó eskük [[1192]]-ben és [[1229]]-ben születtek meg. Ezek az eskük olyannyira megkötötték a dózsék kezét, hogy a hajdan úgy áhított méltóság valóságos büntetéssé vált. A dózsék a köztársaság legkevesebb joggal rendelkező polgáraivá váltak, és a velencei politikai életben azt választották meg erre a tisztségre, akit finoman el akartak távolítani a politikai porondról.

 

Dandolo dózse jogainak alapos megtépázása azonban egy sor szuverén uralkodói jogot meghagyott a dózse kezében. Ennek az 1229-ben, [[Jacopo Tiepolo]] dózse által letett eskü vetett véget. Az 1192-es esküt a következőkkel toldották meg. A dózse fiai semmilyen állami hivatalt nem viselhetnek, vagy ha mégis, ne kapjanak szavazati jogot. Nem fogadhat el ajándékokat senkitől, nem küldhet leveleket és követeket idegen államfőkhöz, elfogadja a tanácsok döntéseit kül- és belpolitikában egyaránt, a dózse semmilyen döntést nem hozhat, még csak tárgyalásokat sem hívhat össze.

<br />Amennyiben ez még nem lett volna elég, a tanácsok úgy határoztak, hogy [[1229]]-ben egy újabb bizottságot állítanak fel. Az öt tagú ''Correctores'' azt vizsgálta, hogy szükség van-e az eskü módosítására. A lelkes bizottság ezért aztán rengeteg korlátozást foganatosított, amelyek közül a legkiemelkedőbbek a következők voltak. A megválasztott dózse hivatalát nem utasíthatta vissza, de a tanácsok azonnal leválthatták. A dózse fiai nem köthettek házasságot a Nagytanács engedélye nélkül. A dózse udvartartásának költségeit kéthavonta ellenőrzik, és ha hiányt találnak, a dózse magánvagyonából vonják azt le. A Nagytanács kétharmadának megnyerése nélkül a dózse nem építtetheti át vagy díszítheti a palotát állami költségen. Nem lehetnek birtokai a köztársaság határain kívül, ha mégis, azokat el kell adnia megválasztása után. A dózse tűrni köteles, hogy minden év októberében ünnepélyes keretek között felolvassák neki esküjét. Nem folytathat kereskedelmet, és egyáltalán nem köthet magánügyleteket. A dózse nem örökölhet ingatlant és nem helyezheti el magáncímerét a palotában. Kegyelmet senkinek nem ajánlhat, és mint mindenki más köteles adót fizetni. A palotából való távozásához külön engedélyt kell kérnie, majd ennek birtokában csak magánemberként és egész kormányának kíséretében hagyhatja el az épületet. Nem folytathat senkivel politikai tárgyú beszélgetést.<br />