„IV. Valdemár dán király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
38. sor:
[[II. Kristóf dán király|II. Kristóf]] legifjabb fiaként született. [[1328]]-tól [[IV. Lajos német-római császár|Bajor Lajos]] udvarában nevelkedett<ref name=uralkodok/>. [[1338]]-ban elhagyta a császári udvart<ref name=uralkodok/>, majd a császár és Brandenburgi Lajos őrgróf segítségével diplomáciai konfliktusba kezdett, hogy kiragadja a Dánia fölötti uralmat Gerhard és Szelíd János holsteini grófok kezéből<ref name=uralkodok/>. Miután Gerhradot [[1340]]-ben meggyilkolták<ref name=uralkodok/>, Valdemár egyezségre jutott Jánossal<ref name=uralkodok/>, és elismertette magát Dánia királyának<ref name=uralkodok/>. Hedviggel, Schleswig hercegének nővérével kötött házasságot<ref name=uralkodok/>, amellyel megszerezte Észak-Jütlandot<ref name=uralkodok/>, és hatalmát kiterjesztette a fennmaradt szövetséges dán vidékekre is<ref name=uralkodok/>. Az adók emeléséből és Észtország eladásából ([[1346]]) befolyó pénzt arra használta fel, hogy felügyelete alá vonja [[Sjælland]]ot, valamint [[Fyn]] szigete és [[Jütland]] nagy részét<ref name=uralkodok/>. [[1349]]-ben beavatkozott az északnémet politikába, szembeszállt [[IV. Károly német-római császár|IV. Károly német király]] (majd császár) kísérletével, hogy elmozdítsa Valdemár szövetségesét, Brandenburgi Lajost<ref name=uralkodok/>, és [[Rügent]]t és [[Rostockot]] kivonja dán fennhatóság alól<ref name=uralkodok/>. Miután felszabadította Lajosnak még oly távoli birtokait is, mint [[Berlin]]<ref name=uralkodok/>, Valdemár megbékítette Lajost Károllyal ([[1350]])<ref name=uralkodok/> és helyreállította Rügenben és Rostockban a dán uralmat<ref name=uralkodok/>. Dániába visszatéve felkelés fogadta ([[1350]])<ref name=uralkodok/>, az első azoknak a lázadásoknak a sorából, amelyeket az uralkodó személyében összpontosuló óriási hatalom váltott ki<ref name=uralkodok/>. A forrongások lecsillapodtával [[1360]]-ban összeült az országgyűlés<ref name=uralkodok/>, hhogy megszilárdítsa békét<ref name=uralkodok/>, és kölcsönösen meghatározza az uralkodó és az alattvalói jogait és kötelességeit<ref name=uralkodok/>.
Valdemár azzal fejezte be édesapja királyságának újraegyesítését, hogy [[1360]]-ban visszanyerte [[Skåne tartomány|Skåné]]t a svédektől<ref name=uralkodok/>. A következő évben meghódította [[Götland]]ot, a szigeten fekvő gazdag várossal, [[Visby]]vel együtt<ref name=uralkodok/> és Dániához csatolata [[Öland]]ot is<ref name=pallas />. Ezzel szilárdan megvetette a lábát a balti-tengeri kereskedelemben<ref name=uralkodok/>, és kivívta maga ellen a [[Hanza-szövetség]], Svédország [[Mecklenburg]], [[Holstein]] és a függetlenedni vágyó jüt nemesség erős szövetségét<ref name=uralkodok/>, amely [[1368]]-ban komoly vereséget mért rá<ref name=uralkodok/> Valdemárt pedig futni kényszerítette<ref name=pallas />. Mialatt a király hosszabb ideig külföldön volt, a távolmaradását zokon vevő rendek saját felelőségükre a Hanzával a Dánia számára kedvezőtlen, sőt lealázó ''stralsundi békét'' kötötték ([[1370]])<ref name=pallas />, amely előjogokat biztosított a Hanzának, de a dán királyságot érintetlenül hagyta<ref name=uralkodok/>. Valdemár leánya, Margit [[1363]]-ban hozzáment [[VI. Haakon norvég király]]hoz<ref name=uralkodok/>, s ezzel lehetővé vált Dánia és Norvégia egyesítése<ref name=uralkodok/>, ami [[1380]]-tól egészen [[1814]]-ig fennmaradt<ref name=uralkodok/>. Valdemárt halála után, [[IV. Olaf norvég király|Olaf Haakonsson]] (Margitnak és VI. Haakonnak a fia) követte a trónon, aki édesapja halála ([[1380]]) után Norvégiát is Dániához csatolta. [[Kép:Valdemaratterdagsseglsomkonge.jpg|180px|bélyegkép|''IV. Valdemár királyi pecsétje'']]
== Gyermekei ==
| |||