„Erdélyi Udvari Kancellária” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Felhasznált forrás: Erdély-portál |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Bethlen Miklós –> Bethlen Miklós (kancellár) |
||
7. sor:
A törökellenes hadjárat során, 1687 őszén [[V. Károly felső-lotaringiai herceg|Lotharingiai Károly]] Nagyharsánynál [[nagyharsányi csata|vereséget mért]] az oszmán hadakra, s a császári fősereg a diadalt követően benyomult Erdélybe. A császári udvar minden igyekezetével azon volt, hogy az előző évben [[I. Apafi Mihály|Apafi fejedelemmel]] megkötött, Erdély önállóságát részlegesen biztosító balázsfalvi egyezményt felrúgja és fennhatóságát Erdélyre kiterjeszthesse. A frissen kinevezett katonai főparancsnokot, [[Antonio Caraffa|Caraffa tábornokot]] bízták meg Erdély közjogi helyzetének rendezésével, aki terrorisztikus diplomáciai eszköztárával elérte, hogy 1688. május 9-én az erdélyi rendek képviselői aláírják a fogarasi deklarációt. Ez kimondta, hogy a török védnökség felmondásával a [[Habsburg Birodalom]] oltalma alá helyezik Erdélyt.
Az Erdély közjogi helyzetét rendező uralkodó oklevélhez [[Bethlen Miklós (kancellár)|Bethlen Miklós]] nyújtott be tizennyolc pontos tervezetet, amelynek értelmében Erdély gazdasági, művelődési és közigazgatási önállóságot kap a birodalom keretén belül. A déli hadszíntereken megszorított uralkodó sietve aláírta a [[Diploma Leopoldinum]] néven híressé lett oklevelet, amely másfél évszázadra meghatározta Erdély államiságát és politikai berendezkedését.
A fogarasi országgyűlésen 1691-ben kihirdetett Diploma Leopoldinum értelmében felállították a közvetlenül az uralkodó alá tartozó, nagyszebeni székhelyű erdélyi [[gubernium|főkormányszéket]] (gubernium), de azonnal fel is merült a kérdés, hogy mi módon jussanak az uralkodó elé a döntését igénylő kérdések. A Habsburg Birodalomhoz tartozó országok mintájára, ahol az uralkodóhoz felterjesztendő ügyiratokat az egyes udvari kancelláriák készítették elő, döntés született az Erdélyi Udvari Kancellária megalakításáról. [[Alvinczi Péter (bíró)|Alvinczi Péter]] és társai 1692 szeptemberi emlékiratukban kérték az uralkodót, hogy a tervezettel ellentétben az új kormányszerv ne a Magyar Udvari Kancellária fősége alá tartozzék. Az udvar engedett a kérésnek és az 1693. május 14-én kelt [[Alvincziana resolutio]] elrendelte a kancellária felállítását akképpen, hogy annak vezetője állandóan az uralkodó mellett tartózkodjék. 1694. december 4-én nevezte ki az első erdélyi udvari kancellárt, titulusa szerint alkancellárt, Kálnoky Sámuelt, aki ténylegesen csak 1695 novemberétől látta el a feladatát.
| |||