„STS–135” változatai közötti eltérés

Az '''STS–135''' az [[Space Shuttle|amerikai űrrepülőgép-program]] legutolsó repülése volt. Önálló repülésként eredetileg nem szerepelt a [[NASA]] tervei között, de a [[Az Amerikai Egyesült Államok Szenátusa|szenátus]] végül megadta a szükséges anyagi fedezetet. Az [[Atlantis űrrepülőgép|Atlantis űrsikló]] négyfős, tapasztalt legénysége a legkisebb létszámú expedíció a [[Challenger űrrepülőgép|Challenger]] 1983. áprilisi repülése ([[STS–6]]) óta. Mivel már nem volt másik űrsikló, amely vész esetén mentőjárműként szolgálhatott volna, a legénységet ellátták orosz [[űrruha|szkafanderekkel]] is, ha netán [[Szojuz űrhajó|Szojuzokkal]] kellett volna visszatérniük. Az Atlantis bőséges ellátmányt, tudományos felszereléseket és tartalék alkatrészeket szállított a [[Nemzetközi Űrállomás]]ra, köztük a Raffaello (Multi-Purpose Logistics Module) modult és a ''Lightweight Multi-Purpose Carrier''-t (LMC). Ottléte alatt egy űrszerelésre került sor, amelyet az űrállomás 28. alaplegénységének két tagja, Michael E. Fossum és Ronald J. Garan végezett. Az Atlantis a visszatérése után a [[Kennedy Űrközpont]] múzeumába kerülkerült.