„Adolphe Sax” változatai közötti eltérés

[[Dinant]]ban született, [[Belgium]] [[vallónia]]i részén. Apja Charles-Joseph Sax szintén hangszertervező volt, aki számos változtatást vezetett be a [[Kürt (hangszer)|kürt]] felépítésében. Iskoláit Brüsszelben[[Brüsszel]]ben végezte, majd ezután új eszközök tervezésével kezdett kísérletezgetni. Az első fontos találmánya a [[Klarinét#Klarinét hangszercsalád|basszusklarinét]] kialakításában való változtatás volt, amelyet huszonnégy évesen szabadalmaztatott. 1841-ben [[Párizs]]ba költözött, ahol a szelepes kürtök gyártásával kezdett foglalkozni. Habár a hangszert nem ő találta fel, de mégis őróla, [[szaxkürt]]nek nevezték el. A hangszerből mintegy hét különböző méretű változat készült; Sax e hangszerrel fektette le a későbbi [[szárnykürt]] alapjait, de a mai modern [[eufónium]]ok kialakítása is a szaxkürtön alapulnak. 1845-ben a ''saxotromba'' nevű hangszercsaládot is kifejlesztette, melynek tagjai szintén szelepes [[Tölcséres fúvókájú hangszerek|rézfúvósok]] voltak, de furataik a szaxkürt furatainál keskenyebbnek lettek kialakítva. E hangszercsalád csak rövid ideig maradt fenn. Ellenben a szaxkürtök gyorsan elterjedtek az egész világon, a hangszerben használt szelepek kialakítása máig alig változott. Sax legnagyobb találmánya, a [[szaxofon]] 1846-ban látott napvilágot, és még ugyanebben az évben a szaxofon egész hangszercsaládját megtervezte. A hangszer szintén széles körben elterjedt, és Sax számára élete végéig biztosította a hírnevet és a jó megélhetést. 1867-ben a Párizsi Konzervatóriumban nyertkapott tanári állást, ahol az új szaxofonosztály vezetője lett. Élete további részében is folytatta a hangszertervezést, de riválisai sokszor támadták és a hosszú pereskedések alatt Sax cége kétszer is csődbe került (1856, 1873). 1853-tól 1858-ig ajakrákkal is kezelték, amiből végül teljesen felépült. 1894-ben halt meg Párizsban.