„Sebők Imre” változatai közötti eltérés

a (kisebb formai javítások)
Az ifjú Sebők Imre utcajárdára rajzolt képeit fedezte fel az arra sétáló [[Pólya Tibor]]. A paraszti családból származó fiatalembernek ez a találkozás fordulatot hozott életébe. Mint inas került a tehetségét felfedező [[Pólya Tibor]]hoz, aki foglalkozott vele, és tanította. Állandóan a műteremben tartózkodott, ahol ez idő tájt egymásnak adták a kilincset a jobbnál jobb rajzolók, grafikusok. Sebők Imre pedig figyelte a munkáikat, és szüntelenül rajzolt, képezte magát. Pólya, [[Feics Jenő]] híres rajziskolájába ajánlotta, ahol leginkább mágnások gyermekei, hatalmas pénzekért tanulhattak. Sebők rendkívül magabiztos rajztudása és Pólya közreműködése lehetővé tette, hogy ingyen vegyen részt az oktatásban. Ezt követően képzőműveszeti iskolába javasolták, ahol [[Glatz Oszkár]] és [[Bernáth Aurél]] tanítványa volt. Ezt az iskolát azonban nem tudta befejezni. Pénzt kellett keresnie, és két év után abbahagyta tanulmányait.
 
Nehéz anyagi helyzetén [[Tolnay Simon]], a ''Tolnai Világlapja'' című újság akkori és egyben utolsó tulajdonosa segített, és [[1932]]-ben szerződtette lapjainak illusztrálására. Ekkor került kapcsolatba a sajtóval, amely végül egész életét meghatározta. Illusztrálta a ''Magyar Cserkész'', az ''Ünnep'', a ''Délibáb'' és az ''Antenna'' című lapokat. Emellett több száz, akkor divatos 10-20 filléres, félpengős, pengős regénynek rajzolt, festett címlapot ([[1935]]-től [[1942]]-ig, majd [[1946]] és [[1947]] között, a magyar [[ponyvairodalom]] második virágkorában, az első az [[1910]]-[[1920|20]]-as években volt). Rengeteget dolgozott, ontotta a jobbnál jobb rajzokat, és rövid idő alatt rendkívül népszerű lett. A Hungária Rt. számára rengeteg ifjúsági regényt látott el illusztrációkkal és szebbnél szebb címlapokkal. Nem sokkal a háború kitörése előtt, egy kanadai újsághoz hívták, amibe Tarzan és a Maya istennő címmel képregényt kellett volna rajzolnia. Ő azonban nem akart elutazni, így ebből nem lett semmi (pár kockát és rajzot készített ugyan, de ezek elvesztek). Ezután Rómába kapott meghívást, de oda sem volt hajlandó elutazni.
 
A háború után a ''Tolnai Világlapja'' mint ''Dolgozók Világlapja'' még egy ideig működött, majd megszűnése után Sebők Imrének is új munkahelyet kellett néznie. Dolgozott a ''Képes Kurír''nak és a ''Friss Újság''nak. Gál György a ''Pesti Izé'' című vicclapba hívta ([[1946]]-[[1948]]) olyan rajzolókkal egyetemben, mint [[Korcsmáros Pál]], [[Byssz Róbert]], [[Hauswirth Magda]], [[Török János]]. A 100 számot megélt és betiltott újság után, ugyanez a gárda pár hónap után egy másik vicclapot FŰRÉSZ címen indított el, de ez is rövid életű volt.
163

szerkesztés