„Kisszár” változatai közötti eltérés

A kisszár a ''csészelírák'' kategóriájába tartozik, mivel teste nem dobozszerű felépítésű, mint a ''dobozlíráké'', hanem egy darab fából van homorúan, csészeformára kifaragva. A test ürege fölött bőr feszül, ami a széleken, hátul hurkolással van megfeszítve, ez szolgál [[rezonáns]]ként. A bőrön át két széttartó kar fúródik a testbe, ezek külső végei között egy keresztrúd van átvetve, ez hordozza a húrokat. Öt bélhúrja a hangszertest aljától indul ki, a bőr rezonánsnak egy húrláb révén adja át rezgését, majd legyezőszerűen széttartva fut a karok végéhez kötözött keresztrúdhoz. A húrok vége a keresztrúdra tekert vászoncsíkokhoz csatlakozik, azok elforgatásával lehet megfeszíteni, hangolni a húrt. A bőrből készült pengető az egyik karon lógó zsinór végére van kötve, a két kar között a hangszer tartását segítő pánt van.<ref>{{opcit|név=Fétis|oldal=132–134}}</ref>

A kisszár általános felépítése az antik [[Líra (hangszer)|lírákat]] idézi, különösen hasonlít a [[Ókori Görögország|görög]] [[khelüsz-líra|khelüsz-lírára]]. Az elforgatható hangológyűrűk antik megfelelői a ''kóllopsz''ok, a tartást segítő pánt szerepe a ''telamón''éhoz hasonló, a zsinórral rögzített pengető is megfelel az ókori líraábrázolásoknak, ahol a ''pléktron'' hasonlóan csatlakozik a hangszerhez.<ref>{{opcit|név=Creese|oldal=73}}</ref>

A legtöbb kutató a núbiai kisszár nevét a [[görög nyelv|görög]] ''[[Kithara|kithará]]''ból származtatja. A másik számba vehető lehetőséget, hogy a szó a [[Közel-Kelet|közel-keleti]] dobozlírák [[Sémi nyelvek|sémi]] elnevezéseivel, a [[Héber nyelv|héber]] ''[[kinnór]],'' az [[Arab nyelv|arab]] ''kinnára,'' a [[Kopt nyelv|kopt]] ''ginéra'' hangszernevek valamelyikével lenne kapcsolatban, általában elvetik. Valószínű, hogy a ''kisszár'' szó a [[Hellenizmus|hellenisztikus]] korban a görög ''kithará''ból, vagy a későbbiekben a görög szó [[Latin nyelv|latin]] megfelelőjéből, a ''cithará''ból alakult ki.<ref>{{opcit|név=Creese|oldal=73}} lábjegyzet</ref>