„British Racing Motors” változatai közötti eltérés

a
clean up, replaced: {{commons| → {{commonskat| AWB
a (Robot: Marlboro-BRM_P160E_(1974).JPG cseréje a következőre: [[Commons:File:Marlboro_-_BRM_P180_3-0_litre_V12_-_1974.jpg|Marlboro_-_BRM_P180_3-0_litre_V12_-_19)
a (clean up, replaced: {{commons| → {{commonskat| AWB)
 
===1970-1974===
[[Fájl:Marlboro_Marlboro -_BRM_P180_3 BRM P180 3-0_litre_V12_0 litre V12 -_1974 1974.jpg|left|thumb|250px|Az 1974-es BRM P160E]]
Owen Alfred [[F1 1970|1970]]-ben átadta a csapat vezetését testvérének, [[Jean Stanley]]nek. Ekkor érkezett [[Tony Southgate]] fejlesztési vezetőnek illetve [[Pedro Rodríguez]] négy év után először a Belga Nagydíjon versenyt nyert a BRM-nek. [[F1 1971|1971]]-ben [[Jo Siffert]] és [[Peter Gethin]] szintén egy-egy győzelmet aratott, ám Siffert az év végén, egy nem világbajnoki futamon, Brands Hatchben halálos balesetet szenvedett. Ő volt az egyetlen pilóta, aki egy BRM volánjánál halt meg. [[F1 1972|1972]]-ben érkezett a csapathoz [[Jean-Pierre Beltoise]], akinek sikerült Monacóban nyernie. Ez volt az utolsó BRM-futamgyőzelem a Formula–1-ben. [[F1 1973|1973]]-ban Beltoise és Clay Regazzoni mellett a fiatal Niki Lauda is a csapatnál versenyzett egy évig, akire [[Enzo Ferrari]] azonnal felfigyelt, és a későbbiekben két világbajnoki címet szerzett az olasz csapatnak. [[F1 1974|1974]]-ben a Dél-afrikai második helyezésnek köszönhetően a BRM a hetedik helyen végzett a pontversenyben.
 
 
==Külső hivatkozások==
{{commonscommonskat|British Racing Motors}}
{{-}}
{{F1-világbajnok konstruktőr
277 808

szerkesztés