Wikipédia

„Kabócák” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a +kép
tömör., bőv., tagol
20. sor:
Lásd még a szövegben
}}
A '''kabócák''' ''(Cicadidae)'' a [[félfedelesszárnyúak]] ''(Hemiptera)'' rendjénekrendjében a [[színkabócák]] ''(Auchenorrhyncha)'' alrendjébealrendjének tartozóegyik rovarcsalád.rovarcsaládja Szúró-szívóközel szájszervű,{{szám|30000}} rendszerinteddig röpképes,leírt kizárólagfajjal szárazföldön(Soós, élő rovarok1954).
 
== AnatómiaElterjedésük ==
Merőlegesen álló rövid fejjel, duzzadt homlokkal rendelkeznek. Mellső szárnyaik a hátsóknál hosszabbak, hártyásak. Testük jellegzetes ék alakú, hengeres. Vannak közöttük egészen aprók (2 mm körüliek), de a trópusokon akár 11 cm nagyságot meghaladó fajaik is élnek (Holzinger, 2002). ▼
 
A kabócák az egész földön elterjedtek, minden szárazföldi ökoszisztémában előfordulnak (Nickel et al., 2002). Becslések szerint a világon eddig közel 30 000 leírt fajt tartanak számon (Soós, 1954). A Kárpát-medenceimedencében faunát megközelítőlegközel 600 fajfajuk alkotja.él; Aa legismertebbek a [[mannakabóca]] ''CiccudaCicada orni'' és az [[óriás kabóca]] ''CiccudaCicada plebeja'' fajok. Az előbbi szúrásával a manuamanna-cukrot adja, az utóbbi Európában a legnagyobb európai faj.▼
A Kárpát-medencei fajok többsége nem éri el a 10 mm-t sem, de például legnagyobb itteni képviselőik, az [[énekes kabócák]] (Cicadinae alcsalád) az 1-4 cm-es mérettartományba esnek (Sáringer, 1989). ▼
 
== Megjelenésük, felépítésük ==
A hímeknél a kilencedik potrohszelvényen helyezkednek el az ivarszervek, amelyek alakja rendszerint fajra jellemző elkülönítő bélyeg. A nőstények fűrészes tojócsövet viselnek, mellyel a növény szövetét vágják fel, hogy petéiket elhelyezhessék. ▼
 
▲MerőlegesenRövid állófejük rövidmerőlegesen fejjeláll, duzzadta homlokkalhomlokuk rendelkeznekduzzadt. Mellső szárnyaik a hátsóknál hosszabbak, hártyásak. Testük jellegzetesjellegzetesen ék alakú, hengeres. Vannak közöttük egészen aprók (2  mm körüliek), de a trópusokon akár 11  cm-nél nagyságot meghaladóhosszabb fajaik is élnek (Holzinger, 2002).
Hangadó készüléke mindkét ivar egyedeinek van ugyan, de a nőstényeké csak csenevész.
 
▲A Kárpát-medencei fajok többsége nem éri el a 10  mm-t sem, de például legnagyobb itteni képviselőik, az [[énekes kabócák]] ([[Cicadinae]] alcsalád) hossza az 1-4 1–4 cm-es mérettartománybatartományba esnekesik (Sáringer, 1989).
== Életmód ==
Leginkább a forróövi vidékeket kedvelik, a mérsékelt övben a szőlőtermesztési határon túl nem mennek. A déli napfénynél igen élénken ciripelnek.
Fákon tartózkodnak, igen óvatosak.▼
Szipókáikkal megszúrják a fák leveleit és gallyait, és ezek nedveit szívják. A föl nem szívott nedv a levegőn tömörül és az úgynevezett manua-cukrot szolgáltatja. Lárváik a földbe bújnak, és itt a növények gyökereinek nedveit szívják el.▼
 
Szájszervük szúró-szívó jellegű.
== Elterjedés ==
 
▲A kabócák az egész földön elterjedtek, minden szárazföldi ökoszisztémában előfordulnak (Nickel et al., 2002). Becslések szerint a világon eddig közel 30 000 leírt fajt tartanak számon (Soós, 1954). A Kárpát-medencei faunát megközelítőleg 600 faj alkotja. A legismertebbek a ''Ciccuda orni'' és ''Ciccuda plebeja'' fajok. Az előbbi szúrásával a manua-cukrot adja, az utóbbi Európában a legnagyobb faj.
▲A hímeknélhímek ivarszervei a kilencedik potrohszelvényen helyezkednek el az ivarszervek, amelyek alakjaalakjuk rendszerint a fajra jellemző és így elkülönítő bélyeg. A nőstények tojócsöve fűrészes: tojócsövetezzel viselnek,vágják mellyelfel a növény szövetét vágják fel, hogy petéiket elhelyezhessék benne petéiket.
 
Hangadó készülékük a test oldalán, az első haslemezen kifejlődött finom hártyácskák sora. Ez mindkét ivar egyedeinél megtalálható, de a nőstényeké csenevész.
 
== Életmódjuk, élőhelyük ==
 
A fajok többsége röpképes (rövid távon gyorsan repül), valamennyi a szárazföldön él. Leginkább a [[forró égöv]]i vidékeket kedvelik, a mérsékelt övben a szőlőtermesztés határán túl nem mennek. A déli napfényben hangadó hártyáikat rezegtetve igen élénken, éles, cirregő hangon ciripelnek.
 
▲FákonTöbbnyire a fákon tartózkodnak, igen óvatosak.
 
▲Szipókáikkal megszúrják a fák leveleit és gallyait, és ezek nedveit szívják. A föl nem szívott nedv a levegőn tömörül; ésebből lesz az úgynevezett manua-cukrot szolgáltatja. Lárváik a földbe bújnak, és itt a növények gyökereinek nedveit szívják elcukor.
 
Lárváik növények gyökereibe bújnak, és azok nedveit szívogatva, több vedléssel nőnek fel. A kifejlett lárva először kimászik a föld felszínére, és ott reped fel hátán a bőr, hogy előbújjon belőle a kifejlett, ekkor még halványzöld kabóca.
== Galéria ==
46 ⟶ 55 sor:
|[[Fájl:Cicada-2011-08-01.jpg|bélyegkép|250px|]]
|}
 
{{Pallas}}▼
== Források ==
 
▲* {{Pallas}}
* Bleicher Krisztina "Kabóca-együttesek (Auchenorrhyncha) faunisztikai és szerkezeti vizsgálata alma- és körteültetvényekben" doktori értekezése
* Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237–4935 ISBN 963 282 451 2
 
[[Kategória:Félfedelesszárnyúak| ]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kabócák”