„IV. Lajos nyugati frank király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
6. sor:
| képaláírás =
| uralkodás_kezdete = [[936]]. [[január]]ja
| uralkodás_vége = [[954]]. [[szeptember 10.]]
| koronázás dátuma = [[936]]. [[június 19.]]
| titulusai =
| teljes_név =
17. sor:
| édesapa = [[III. Károly nyugati frank király]]
| édesanya = [[Wessexi Eadgifu]]
| születési dátum = [[921]]. [[szeptember 10.]]
| születési hely = [[Laon]] (?)
| halálozási dátum = [[954]]. [[szeptember 10.]]
| halálozási hely = [[Reims]]
| temetés dátuma =
29. sor:
== Útja a trónig ==
[[III. Károly nyugati frank király|III. Károly]] és második felesége, [[Edgifu]] angol hercegnő egyetlen gyermeke és apjának egyetlen fia volt. Röviddel Lajos születése után a főurak fellázadtak Károly ellen, és előbb [[I. Róbert nyugati frank király|I. Róbertet]], [[Neustria]] őrgrófját, majd halála után [[Raoul nyugati frank király|Raoult]], [[Burgundia]] hercegét tették trónra. A király és családja hiába keresett támogatókat, és végül [[II. Herbert vermandois-i gróf]] haláláig börtönbe vetette. Edgifu azonban a kis Lajossal el tudott menekülni apjához, az Anglia nagy részét uraló [[I. Eduárd wessexi király|I. (Öreg) Edwardhoz]]. Lajos így nagyapja, majd annak [[924]]-es halála után nagybátyja, [[
[[936]]-ban hosszas betegség után meghalt Raoul király, mire a főnemesség úgy döntött, hogy visszaadja a trónt a Karolingoknak, és visszahívták Lajost. Ebben az is motiválhatta őket, hogy az ifjú járatlan volt a királyság viszonyaiban, ráadásul komolyabb birtokállomány felett sem rendelkezett, hogy érdemlegesen beleszólhatott volna a két nagy rivális, Vermandois-i Herbert és Róbert fia, [[Nagy Hugó]] viszályába. A visszahívást egyébként elsősorban Hugó – Edgifu és Athelstan sógora – szorgalmazta és ő is tárgyalta le, mivel a herceg az apját csalárdul bebörtönöztető Herbert és a trónját elbitorló Raoul öccse, [[Fekete Hugó]] ellenfele volt. A koronázásra [[936]]. [[június 19.|június 19]]-én került sor [[Laon]]ban.
35. sor:
== Harc a főurak ellen ==
Lajos nem bizonyult elég hálásnak Hugó támogatásáért, így uralkodása első évei szakadatlan harccal teltek a különböző főurak ellen. [[937]]-ben ráadásul az [[I. Ottó német-római császár|Ottó német király]] által nyugat felé szorított [[Kalandozó hadjáratok|kalandozó magyarok]] rászabadultak [[Lotaringia|Lotaringiára]], felprédálták [[Reims]] és [[Sens]] környékét, majd a francia erőket [[Aquitania|Aquitaniában]] legyőzve [[926]] után ismét kijutottak az [[Atlanti-óceán]]hoz. Visszafelé [[Burgundia|Burgundiát]] is fosztogatták.
A király eleinte a burgundi Fekete Hugó és [[III. Vilmos aquitaniai herceg|III. (Kócosfejű) Vilmos]] aquitaniai herceg felé próbált nyitni, és [[II. Alain bretagne-i herceg]] is mellette foglalt állást. A főurak támogatása azonban nem volt elégséges ahhoz, hogy Hugó helyzetét megingassák, különösen azután, hogy az a királyi birtokokon erőteljesen jelenlevő [[II. Herbert vermandois-i gróf]]fal szövetkezett. Herbert laoni tornyát ugyan elragadták a király csapatai, de a gróf [[Reims]] erődítményeivel kárpótolta magát.
55. sor:
A Nyugati Frank Királyságban történt események erősen nyugtalanították Lajos sógorát, Ottó királyt, akinek Hugó túlzott megerősödése sem állt érdekében, hiszen ebben az esetben ő léphetett volna fel ellenségesen Lotaringiában. A német király ezért szövetkezett [[III. Konrád alsó-burgund király|III. Konrád alsó-burgund királlyal]], és [[946]]-ban közös támadást indítottak nyugatra. Bevették [[Reims]]t, ahol a [[mainz]]i és a [[trier]]i érsek részvételével restaurálták Artaud érsek hatalmát. Lajos király rövidesen csatlakozott hozzájuk, és miután súlyos pusztítást vittek végbe Hugó birtokain, megtámadták Rouent, de a [[rougemare-i csata]] Richárd gróf győzelmével ért véget. A támadók Lajossal és családjával együtt kivonultak az országból.
Ottó azonban nem hagyta ennyiben az ügyet, és [[947]]-ben és [[948]]-ban négy császári zsinatot is tartott a reimsi érsekség és Hugó herceg ügyének kivizsgálására. Ezeken Tengerentúli Lajos elpanaszolta sérelmeit a megjelent klerikusoknak, akik 948 júniusában, [[Ingelheim]]ben kiátkozással fenyegették meg Hugót. A zsinatok ideje alatt Hugó és hívei tovább erősítették hatalmukat Lajos rovására: a megmaradt laoni és reimsi birtokokból hasítottak ki maguknak újabb részeket (pl. [[Coucy-le-Château-Auffrique|Coucy]]), illetve erődöket emeltek (pl. [[Montaigu (Aisne)|Montaigu]]). Mivel a herceg nem volt hajlandó bocsánatért ura elébe járulni, [[948]] szeptemberében [[Trier]]ben kimondták az ő és számos híve – köztük Thibaut blois-i gróf, illetve a herceg által kinevezett [[senlis]]-i és [[amiens]]-i érsek – [[
== A megerősödött királyság ==
| |||