„Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.6.4) (Bot: következő módosítása: sk:Ruská sociálnodemokratická robotnícka strana |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
Az '''Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt,''' rövidítve '''RSZDRP''' ([[orosz nyelv|oroszul]] ''РСДРП – Российская Социал-Демократическая Рабочая Партия),'' vagy egyszerűen '''Oroszországi Szociáldemokrata Párt''' forradalmi [[szocialista]] párt volt, amelyet [[1898]]-ban hoztak létre [[Minszk]]ben, három forradalmi baloldali szervezet egyesítésével.
Később
Nem ez volt az első [[Oroszország|orosz]] [[marxizmus|marxista]] csoportosulás: [[1883]]-ban alakult a [[Munka Felszabadításáért Csoport]], amelyet [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] és mások is az RSZDRP elődjének tekintettek.
[[Az OSZDMP első kongresszusa|Az OSZDMP első kongresszusán]] kilencen jelentek meg három baloldali szervezet képviseletében Minszkben, [[1898]]. [[március 1.]]
A párt a korábbi eredetű orosz forradalmi mozgalom, a [[narodnyikok]] ''(наро́дничество)'' forradalmi populizmusának elutasítása jegyében jött létre és ugyanígy ellenezték azoknak a szociáldemokratáknak az elképzeléseit, akik később a [[Szociálforradalmár Párt]]hoz (ismertebb nevén: [[eszer]]ek, ''эсе́ры'') csatlakoztak. Az RSZDRP, annak ellenére, hogy Oroszország agrárország volt, [[Karl Marx]] és [[Friedrich Engels]] tanaira alapozva alkotta meg saját programját, amelyek szerint a forradalom fő hajtóereje az ipari munkásosztály.
15. sor:
A második kongresszus előtt csatlakozott a párthoz egy fiatal értelmiségi, [[Vlagyimir Iljics Lenin|Vlagyimir Iljics Uljanov]] ''(Влади́мир Ильи́ч Улья́нов)'', akit álnevéről inkább Lenin (Ле́нин) néven ismer a világ. Lenin [[1902]]-ben publikálta [[Mi a teendő]] című vitairatát, amelyben azt írta le, milyen feladatokat kellene kitűznie a pártnak és ehhez milyen módszereket kell követni. "A proletariátus élcsapata" létrehozásához elkötelezett aktivisták fegyelemezett és centralizált pártjára van szükség – írta Lenin.
A második kongresszus [[Brüsszel]]ben, majd [[London]]ban ült össze [[1903]]. [[július 30.]] és [[augusztus 23.]] között, hogy egyesítse az erőket és az elképzeléseket. Ehelyett a pártban két kibékíthetetlen frakció keletkezett: a Lenin vezette
Az elnevezések nem tükrözik a korabeli erőviszonyokat, hiszen valójában a mensevikek voltak többen. A nevek egyetlen szavazás eredményéből származnak: amikor a kongresszuson arról szavaztak, ki kerüljön a párt lapja, a Szikra ''(Iskra)'' szerkesztőségébe, a bolsevik szavazatok kerültek többségbe és aztán már az egész kongresszuson és később is az ezen a szavazáson győztes oldalt nevezték bolseviknek, a másikat pedig menseviknek, az erőviszonyoktól függetlenül. (A mensevikek egészen az [[1917]]-es orosz forradalomig többségben maradtak.)
21. sor:
A szakadást Lenin "[[demokratikus centralizmus]]ról" vallott nézetei okozták, illetve ragaszkodása ahhoz, hogy a párt álljon hivatásos forradalmárokból, korlátozva a tagfelvételt, miközben a mensevikek nyílt pártot akartak. Sok történész szerint ideológiai nézeteltérések is hozzájárultak a szakadáshoz: a bolsevikokat "forradalmi", a menseviket pedig "történelmi" marxistáknak tartják abban az értelemben, hogy az előbbiek majdnem azonnali proletárforradalmat akartak, az utóbbiak szerint azonban Oroszországban erre még nem érett meg az idő. A mensevikek Marx tanait inkább szó szerint értelmezve arra számítottak, hogy a [[proletárforradalom|proletárforradalmat]] meg kell előznie a [[polgári forradalom]]nak. Bár a két csoport kibékítésére sok kísérlet történt, a szakadást nem sikerült visszafordítani.
Az [[1905]] végén tartott összoroszországi kongresszuson már [[Joszif Visszarionovics Sztálin]] is részt vett és itt találkozott először Leninnel. A vitában, Leninnel ellentétben, elutasította, hogy a párt vegyen részt a majdani parlamenti munkában, ehelyett harci osztagok szervezését ajánlotta. [http://www.historia.hu/archivum/2003/0303biro.htm]
[[Fájl:Mensevikii.jpg|bélyegkép|balra|250px| Mensevikek Stockholmban 1917 májusában (Pavel Axelrod, Julius Martov és Alekszander Martinov)]]
Az első orosz parlamenti ("Duma") választásokat [[1906]]-ban a szociáldemokraták [[bojkott]]álták, az [[1907]]-es Dumában azonban már az [[eszer]]ekkel együtt 83 mandátumuk volt. Ezt a Dumát azzal az ürüggyel oszlatták fel, hogy a szociáldemokraták összeesküvést forralnak a hadsereg irányításának átvételére. A választási szabályok megváltoztatását követően a harmadik Dumában ([[1907]]–[[1912]]) a szociáldemokratáknak már csak 19 mandátumuk volt. A negyedik Duma ([[1912]]–[[1917]]) időszakától a párt véglegesen és az addigiaknál is nyilvánvalóbban széthasadt. A mensevikeknek öt, a bolsevikoknak hét mandátum jutott. (Az utóbbiak közt volt [[Roman Malinovszkij]], akiről később kiderült, hogz a titkosrendőrség, az [[Ohrana]] ügynöke.)
Az 1917-es [[1917-es októberi orosz forradalom|Nagy Októberi Szocialista Forradalom]] során a bolsevikok magukhoz ragadták a hatalmat és [[1918]]-ban saját pártot alapítottak, a [[Szovjetunió Kommunista Pártja]] elődjét, amelynek már nevében is szerepelt a [[kommunizmus|kommunista]] jelző. A mensevikeket az [[1921]]-es [[kronstadti felkelés]] után be is tiltották.
[[Kategória:Pártok]]
| |||