„Hugó itáliai király” változatai közötti eltérés

linkek
a (Robot: Automatikus szövegcsere (-nagytudású +nagy tudású))
(linkek)
== Felemelkedése ==
 
Hugó a [[frankok|frank]] [[Bozonidák]] házának sarja volt: apja, [[Arles-i Theobald|Theobald]] arles-i és vienne-i grófként rokona, [[Boso alsó-burgund király|Boso provence-i király]] ([[879]]–[[887]]) környezetéhez tartozott, Berta nevű édesanyja pedig a [[Karoling-ház|Karoling]] [[II. Lothár lotaringiai király]] törvénytelen lánya volt. Apja halálának időpontja nem ismert, [[887]]-ben vagy [[895]]-ben történt; Hugó mindenesetre megörökölte tőle vienne-i és arles-i grófságát, miáltal Provence egyik legfontosabb hatalmasságává lépett elő. Nagy vagyonához kortársa, a [[pavia]]i udvarában felnövő későbbi [[cremona]]i püspök, [[Liudprand]] tanúsága szerint rendkívüli politikusi tehetség és kegyes vallásosság párosult.<ref>''„Hugó király éppoly nagy tudású volt, mint amilyen merész, és bátorsága nem maradt el okosságától. Imádta az Istent, és szerette azokat, akik a szent vallást szerették. Törődött a szegényekkel szükségükben, és féltő gonddal fordult a templomok felé; az Istennek szentelt és bölcs férfiakat nemcsak szerette, hanem nagy becsben is tartotta őket. És mégis: ő, aki ennyi erénnyel ékeskedett, az asszonyok iránti gyöngeségével mindezt beszennyezte.”'' In: [[Liudprand]]: Antapodosis. III. 19, ford. Süttő Szilárd</ref> Boso fia, [[III. Lajos itáliai király|III. Lajos]] udvarának befolyásos tagja volt, [[905]]-től kezdve pedig gyakorlatilag az ő kezébe került a provence-i királyság irányítása, amikor [[I. Berengár itáliai király|Berengár]] [[friuli]] őrgróf, utóbb itáliai király elfogta és megvakíttatta Lajost.
 
A vak király mellett Hugó vált a legfontosabb tanácsadóvá. Az uralkodó [[911]]-ben Viennois őrgrófjává és Provence hercegévé nevezte ki, mire átköltözött [[Arles]]-ba, és onnan intézte a [[Vienne]]-ben maradt Lajos helyett a királyság ügyeit. Tovább erősítette a királyhoz fűződő kapcsolatát, hogy [[912]]-ben annak féltestvérét, [[Provence-i Willa|Provence-i Willát]], [[I. Rudolf burgundifelső-burgund király]] özvegyét vette feleségül. Hugó áttelepülésével az udvar számos burgundi előkelősége is Arles-ba ment, ami a 910-es évek elején komoly, nem egyszer gyilkosságokba torkolló hatalmi vetélkedéshez vezetett a helyi arisztokráciával. Hatalmának egyik fontos támasza volt unokaöccse, Teutberge nevű húga és Warnarius troyes-i gróf fia, [[Manassès]], aki eleinte Arles érsekeként, utóbb [[Verona]], [[Trento]] és [[Mantova]] [[püspök]]eként is támogatta Hugó politikáját.
 
== Az itáliai királyság ==
 
Vak Lajoshoz hasonlóan Hugó is itáliai ambíciókat dédelgetett, ezért provanszál serege [[Lombardia|Lombardiára]] támadt, hogy az immár császári címet viselő Berengártól elragadja a területet. Bár édesanyja, a másodjára [[II. Adalbert toszkán őrgróf]]hoz feleségül menő Berta is támogatta, a hadjárat – melynek időpontját illetően a források ellentmondóak, és vagy [[917]] és [[920]] közé, vagy [[923]]-[[924]]-re teszik – nem járt sikerrel. Közben [[II. Rudolf burgundifelső-burgund király]]t néhány itáliai nemes itáliai királlyá kiáltotta ki, és a kirobbanó polgárháború keretében [[924]]-ben meggyilkolták Berengárt. Rudolf diadala azonban rövid életű volt, mivel az itáliaiak Hugóhoz fordultak, aki [[926]]-ban Itáliába hajózott, és miután [[Pisa|Pisában]] kikötve találkozott híveivel, [[július 6.|július 6]]-án megkoronázták [[Pavia]] városában. Burgundi ellenfele harc nélkül visszavonult eredeti királyságába. Rövidesen [[Mantova|Mantovába]] ment, ahol szövetkezett [[X. János pápa|X. János pápával]].
 
Míg Hugó Paviában rendezkedett be, Provence irányítását fivérére, [[Arles-i Boso|Arles-i Bosóra]] hagyta. [[928]]-ban meghalt Vak Lajos, ekkor Hugó visszatért Arles-ba mint provence-i király, de [[933]]-ban a II. Rudolffal kötött 926-os egyezmény értelmében átadta a burgundi királynak az Alsó-Burgundiának is nevezett Provence-ot annak fejében, hogy az lemondott az itáliai trónigényéről. Közben nekilátott itáliai hatalma kiterjesztésének. [[931]]-ben megvakíttatta [[Lambert toszkán őrgróf]]ot, saját féltestvérét, birtokait pedig Boso nevű fivérének adta át. (Később, [[936]]-ban Bosótól is elvette Toszkánát, hogy Hubert nevű törvénytelen fiának adja át; Bosót bebörtönözték és Hugó parancsára valószínűleg meggyilkolták.) [[932]]-ben a [[Pápai Állam]]ot kezében tartó hírhedt [[Marozia|Maroziát]], [[Wido toszkán őrgróf|Wido]] nevű féltestvérének özvegyét, [[XI. János pápa]] anyját próbálta feleségül venni [[Róma]] városában, ám utóbbi fia, [[II. Alberic spoletói herceg]] lecsapott rájuk az esküvőn, és bebörtönöztette Maroziát; Hugó el tudott menekülni.
Hugó királyságát állandó rablóportyák fenyegették mind kelet, mind nyugat felől. A [[kalandozó magyarok]] számos alkalommal rohanták le az [[Appennini-félsziget]]et uralkodása alatt. Az első esetre [[927]]-ben került sor, ekkor [[X. János pápa]] fivérének, Petrus [[praefectus urbi]]nak a hívására Itáliára törtek és feldúlták Toszkána területét. [[933]]-ban ismét lerohanták Itáliát, [[935]]-ben pedig [[burgundia]]i is [[aquitania]]i portyájukról hazatérőben Lombardiában, különösképpen [[Brescia]] környékén fosztogattak. [[937]]-ben ismét Franciaország felől érkezett a magyar csapás, és ezúttal [[Capua]] és [[Nápoly]] mélységéig dúlta végig Itáliát, ám Hugónak távozásuk előtt sikerült tőrbe csalnia a támadókat, így magyarok zsákmány nélkül tértek haza. [[940]]-ben ismét megjelentek, és csak Róma környékén elszenvedett vereségeik után vonultak haza. [[942]]-ben megint kalandozók bukkantak fel Hugó királyságában, ám az uralkodó jobbnak látta békét vásárolni tőlük, és tovább irányítani őket az [[Ibériai-félsziget]]re. Ezzel azt is elérte, hogy uralkodása végéig már nem kellett magyar támadásoktól tartania.
 
A szaracénok, azaz a [[muszlim]] [[arabok]] és [[berberek]] provanszál támaszpontjuk, [[Fraxinetum]] felől pusztították egyrészt a burgund, másrészt a lombard vidékeket, és az alpesi hágókat is ellenőrzésük alatt tartották. [[932]]-ben bevették [[Genf]]et, [[935]]-ben pedig nem sokkal [[Pavia]] előtt szenvedtek csak vereséget. Dúlásaik [[940]]/[[941]]-ben arra vitték Hugót, hogy [[I. Rómanosz bizánci császár|Rómanosz Lekapénosz]] bizánci császár segítségét kérve támadást indítson ellenük. Az expedíció sikeres volt: a bizánci flotta szétverte a kalózhajókat, Hugó pedig központi várukba, a Mór-hegyre szorította vissza a rablókat. Mivel azonban az [[ivrea]]i [[II. Berengár itáliai király|II. Berengár]] mesterkedéseitől tartott, Hugó nem fejezte be a hadjáratot, hanem békét kötött a szaracénokkal, sőt felbérelte őket az Itáliát és Provence-ot elválasztó hágók védelmére Berengár ellenében. A nagy csapás eredményeképpen mindazonáltal a fraxinetumi portyák intenzitása a [[950-es évek]]ig csökkent.
 
== Provence-i kudarc és bukás ==