„Oromók” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ptbotgourou (vitalap | szerkesztései)
a r2.6.5) (Bot: következő hozzáadása: am:ኦሮሞ
34. sor:
A kusita népek közé tartozó oromók minden valószínűség szerint Északkelet-Afrika őslakói. Nomád pásztorkodással és részben földműveléssel foglalkoztak, és már igen korán (legkésőbb a 6. században) kapcsolatba kerültek az északabbra élő sémi népekkel. Törzseik királyságokat (pl. [[Jimma]] központtal) alapítottak, és vagy az iszlám, vagy az [[Etióp Ortodox Egyház|ortodox kereszténység]] befolyása alá kerültek. Szomszédaikkal hol békés, hol ellenséges viiszonyt tartottak fenn. Több törzs észak felé terjeszkedett: az arsik a [[szomáliak]]at és a [[szidamók]]at szorították vissza, a yejjuk pedig az [[amharák]] déli előretörését akadályozták meg. További konfliktus okoztak a kelet felől, [[Ogaden]]ben terjeszkedő szomáliak.
Az iszlámot követő keleti oromo törzsek szomáliakkal és [[afarok]]kal szövetkezve '''Ahmed al-Ghazi''' (1507-1543) vezetésével meghódították a keresztény többségű etióp területeket.
 
A 17-18. századfolyamán gyakran változó etnikai vagy vallási szövetségek küzdöttek egymás ellen, közülük a 19. század első felére három oromo állam jelentősége nőtt meg, ezek '''Enarya, Goma''' és '''Guma'''. Ezek Etiópiához csatolásában fontos szerepe volt [[II. Menelik]] hadvezérének, az oromo származású '''Ras Gobená'''nak (1821-1889). [[II. Menelik etióp császár|II. Menelik]] óta az ország központja Shewa tartományba került, amelynek lakossága az amhara és az oromo népek keveredéséből alakult ki. Jól példázza ezt a két császár: [[V. Ijaszu etióp császár|V. Ijaszu]] ([[1913]]–[[1916]]) és [[Hailé Szelasszié]] ([[1930]]–[[1974]]) is, akik részben oromo, részben amhara származásúak voltak. Ez mind az északi amhara, mind a déli oromo népesség esetében komoly etnikai feszültségek kialakulásához vezetett. Az oromók egy része rabszolgasorba került, a szabadok pedig magas adókat fizettek földjeik használatáért. Az oktatás nyelve az amhara lett, az oromo nyelvű szövegeket megsemmisítették. A vallásgyakorlást is korlátozták, a kultúrát pedig alacsonyabb rendűnek tekintették, vallási szövegeket nem lehetett oromo nyelven írni. Az olaszok 1936-1941 között földreformot vezettek be, de kiűzésük után, amikor Hailé Szelasszié visszatért, a korábbi bérleti rendszert állították vissza. Ez a helyi ellenállás ellenére is fennmaradt 1974-ig.
 
1973-ban megalapították az Oromo Felszabadítási Frontot, ami politikai szervezkedésbe kezdett. Ugyanebben az évben több mint negyedmillió halálos áldozata volt az éhínségnek, a legtöbben [[Wollo]] tartományban élő oromók, afarok és tigrék. Az 1974-es fővárosi megmozdulások hatására Hailé Szelassziét felváltotta a [[Derg]], a marxista katonai kormányzat uralma, de ebben a testületeben is az [[amharák]] voltak többségben (125 tagból 100 amhara). A bérleti rendszert eltörölték, de ez egyben a földek állami tulajdonba kerülését és kollektivizálását is jelentette.
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Oromók