„X. Lajos francia király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: be:Людовік X, кароль Францыі
aNincs szerkesztési összefoglaló
33. sor:
A terhek miatt elsősorban a különböző nemesi ligák és [[egyház]]i nagybirtokosok tiltakoztak, akik nagybátyja, [[Charles de Valois]] vezetésével meggyőzték Lajost, hogy áldozza fel a pénzügyeket addig teljhatalommal irányító [[Enguerrand de Marigny]]-t (számos más [[legisták|legistával]] egyetemben), és megígértették vele, hogy betartja a királyi tisztviselők visszaélései ellen született [[1303]]-as rendeletet, illetve a későbbiekben a hadjárat elmaradása esetén visszaszolgáltatja az addig e célra szedett hadiadót. A nemesi párt követelte a Szép Fülöp alatt csorbított jogainak visszaállítását ([[pénzverés]], magánháborúk, lovagi tornák rendezésének joga), amelyeket a király látszólag teljesített is, ám az okleveleket olyan homályosan fogalmazták meg, hogy végeredményben nem sok engedmény született.
 
Mivel [[III. Róbert flamand gróf|Robert de Béthune]], [[Flandria]] [[gróf]]ja nem ismerte el Lajos királyságát, a IV. Fülöp alatt hadjáratok helyett kötött békékkel elégedetlen nemesség nyomására [[1315]]-ben hadjárat indult [[Lille]] felé. Az esők miatt a sereg a sárba ragadt, és a [[Lys]] áradása is útjukat állta: az ún. [[sáros hadjárat]] idő- és pénzpocsékolásnak bizonyult, mivel a francia hadsereg még csak el sem jutott a célul kiszemelt Flandria földjére. A király szégyenszemre visszatért [[Tournai]]-ba, majd nemsokára megnősült és megkoronáztatta magát.
 
Leghíresebb intézkedése az az 1315-ös rendelet volt, amely elrendelte a királyi jobbágyok [[kötelező örökváltságátörökváltság]]át. Mivel sok pénzt igényelt, a parancs nem váltotta ki a szabadság megváltását csak újabb tehernek tekintő parasztság lelkesedését, így [[1318]]-ban Lajos fivére, V. Fülöp kénytelen volt megújítani a rendelkezést, hogy érvényt szerezzen neki.
 
Civakodó Lajos 1316-ban hunyt el, talán kiszáradástól, miután [[jeu de paume]]-ot játszott. [[Maurice Druon]] híres regényciklusában, [[Az elátkozott királyok]]ban Lajost ostoba és erőszakos természetű alaknak mutatja be, és a könyvben a birtokait féltő [[Mahaut d'Artois]] mérgezi meg őt, hogy elősegítse saját veje, V. Fülöp trónra jutását.