„Egzisztencializmus” változatai közötti eltérés

Az '''egzisztencializmus''' egy modern polgári [[Idealizmus|idealista]] filozófiai és irodalmi irányzat, kezdetét egyesek [[Martin Heidegger]] ''Lét és idő'' című művének megjelenésétől ([[1927]]) számítják, mások már dán [[Søren Aabye Kierkegaard]] Vagy-vagy című művétől. Az irányzat előzményének a dán [[Søren Aabye Kierkegaard]] bölcseletét, [[Rainer Maria Rilke|Rilke]] költészetét és [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]] műveit tekintik, illetve a [[19. század]]i [[életfilozófia|életfilozófiákat]]. Számos egzisztencialista gondolkodó a [[fenomenológia]]i mozgalomból lépett elő, és ennyiben a fenomenológiai módszer mellett kötelezte el magát, azaz a létezés alapszerkezetét feltáró fenomenológiai vizsgálódással próbálták elemezi az ún. egzisztenciálékat (a fenomenológiai módszer lényege: csak azt kell vizsgálni, ami a külső vagy belső tapasztalatban megmutatkozik). A ''kérdező'' létére irányuló módszertani újítással az egzisztenciális filozófia az újkori ''szubjektivizmus'' vonalába áll be, még ha túl is akarja haladni azt, s a [[humanizmus]] "új megalapozását" tűzi is ki célul.

A legfontosabb egzisztencialista filozófusok: [[Søren Aabye Kierkegaard]] (1813-1955), [[Karl Jaspers]] (1883-1969), [[Martin Heidegger]] (1889-1976), [[Gabriel Marcel]] (1889-1973) és [[Jean-Paul Sartre]] (1905-1980). Bizonyos módon közel áll az egzisztencializmushoz [[Martin Buber]] (1878-1965) „Én-Te” filozófiája is.