„Történelemfilozófia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.6.4) (Bot: következő hozzáadása: kk:Тарих философиясы |
|||
4. sor:
A [[középkori]] gondolkodók szintén az isteni tervvel összefonódott emberi eseményeket tekintették csak figyelemreméltónak. (Történelemteológiai szempontból jelentősebb szerzők közé tartozik [[Joachim (teológus)|Joachim]], [[Hippói Szent Ágoston]] és [[Orosius]].)
A „történelem filozófiája” kifejezést [[Voltaire]] használta először, és a [[felvilágosodás]] programját követve, szekularizált formában, az isteni [[gondviselésre]] nem hivatkozva írta meg a világtörténelmet. [[Istenbe]] és a keresztre feszítettbe vetett hit elvesztésével a felvilágosult történetfilozófia központi problémája lett a teodícea kérdése. Az emberi észbe és haladásba vetett hitre változtatott keresztény eszkatológiai gondolat a francia felvilágosodás képviselői mellett (mint például Voltaire, [[Condorcet]] vagy [[Jean-Jacques Rousseau|Rousseau]]) a német idealizmus legfontosabb szerzőinek ([[Immanuel Kant|Kant]], [[Hegel]], [[Schelling]]) is központi témájává vált.
A [[ciklikus]]an fejlődő (emelkedő és hanyatló) történelem képét – bizonyos antik illetve [[Ibn Khaldúntól]] származó előzmények után – a XX. században [[Oswald Spengler]] vázolta fel A Nyugat alkonya című munkájában. Spengler nyomán [[Arnold J. Toynbee]] is jelentős történelemfilozófiai megállapításokra jutott, továbbárnyalva a ciklusos történelenképet. Velük és a történelem haladását valló gondolkodókkal szemben [[Julius Evola]] az emberiség, a kultúra és a társadalom involúciós (degenerálódó) folyamatát vélte felismerni.
| |||