„Zsebkendőszavazás” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
[[Kép:István Tisza.jpg|right|thumb|150px|[[Tisza István]] miniszterelnök]]
#REDIRECT [[Tisza István#Zsebkendőszavazás, választási vereség]]
A '''zsebkendőszavazás''' egy a [[Országgyűlés|Magyar Országgyűlésben]] [[1904]]. [[november 18.|november 18-án]] lezajlott jelenet volt, melynek során [[Tisza István]] kortesbeszéde után [[Perczel Dezső]] házelnök – a [[házszabály]] megsértésével – azonnali szavazást rendelt el a [[Daniel Gábor (politikus)|Daniel Gábor]] által benyújtott házszabály módosító javaslatról, amely jelentősen csökkentette az ellenzéki képviselők jogköreit. Ugyan a jelenet leírásai nem egységesek abban, hogy a házelnök meglengetett-e egy zsebkendőt vagy sem, jelt adva a kormánypártiaknak a szavazásra, a képviselők többsége (kormánypárti, ellenzéki egyaránt) kíváncsiságból felállt (ez jelentette akkoriban az igen szavazatot, míg az ülve maradás a nemet), mire Perczel kihirdette a javaslat elfogadását. A jelenet a kormányzó [[Szabadelvű Párt]]on belül is szakadáshoz vezetett, az ekkor kivált szabadelvű képviselők többsége előbb „disszidens”, majd [[Országos Alkotmánypárt]] néven hozott létre új tömörülést, míg a teljes parlamenti ellenzéket [[Szövetkezett Ellenzék]] néven egyetlen választási szövetségbe tömörítette
 
==Előzményei==
A századforduló körül [[Bécs]]ben kaotikus poltikai állapotok uralkodtak, a Monarchia osztrák része gyakorlatilag lebénult az ottani ellenzék és a kormány politikai csatározásaiban. Emiatt a [[kiegyezés]] óta tízévente kötelezően megújítandó gazdasági kiegyezés esedékes, 1897-es tárgyalásai is eredménytelennek bizonyultak, mivel a bécsi ellenzék ellehetetlenítette az osztrák tárgyaló feleket.
 
Ennek áthidalására [[1898]]-ban a magyar kormány megalkotta az ún. [[Ischli klauzula|ischli klauzulát]], ami a magyar részről egyoldalú, ideiglenes meghosszabbítását mondta ki a szerződésnek (az osztrák kormány is hasonlóképp cselekedett). Erre azért volt szükség, mert a szerződés nélkül Ausztriához hasonlóan Magyarország is gazdaságilag teljesen lebénult volna. Az újratárgyalás ilyetén feladása (elmaradása) miatt a magyar ellenzék országos demonstrációkat szervezett és a parlamentben is [[obstrukció]]val lassította a törvényhozást, amibe végül a [[Bánffy-kormány]] 1899-ben belebukott. Az őt követő [[Széll-kormány]]nak is csak [[1902]]. [[december 31]]-én sikerült végül nyélbe ütnie a paktumot. Mivel [[Széll Kálmán]] a tárgyalások során végig erélytelenül lépett fel (valamiféle osztrák kompenzációban bízva, ami végül elmaradt), az aláírást követően 1903 elején az országgyűlési ellenzék újra [[obstrukció]]ba fogott. Ennek eredményeként a parlament nem tudta elfogadni a soros költségvetési törvényt az előírt határidőn belül, ami automatikusan a Széll kabinet bukását jelentette. Mivel az alig négy hónapig hivatalban lévő [[első Khuen-Héderváry-kormány|(első) Khuen-Héderváry-kormány]] is belebukott, megnyílt az út [[Tisza István]] előtt, aki 1903. november 3-án alakíthatta meg [[Első Tisza István-kormány|első kormányát]].
==Az ellenzéki obstrukció letörése==
[[Kép:Perczel dezső 1895-3.JPG|right|thumb|150px|[[Perczel Dezső]] házelnök, korábban belügyminiszter]]
Tisza erőszakos rendteremtésbe kezdett. Stílusa, agresszivitása és gyakori házszabály-sértő intézkedései 1904-ben addig soha nem látott mértékben polarizálták a közvéleményt. Ennek talán egyik legnyilvánvalóbb jele, hogy az addig egymással is vitában álló ellenzéki pártok a nacionalista [[Negyvennyolcas Függetlenségi Párt]]tól a [[Katolikus Néppárt]]on át az [[Áchim L. András]]-féle agrárszocialistákig és a [[Vázsonyi Vilmos]]-féle városi liberálisokig és vissza tárgyalásokba kezdtek egy esetleges közös választási szövetség felállításáról.
 
A miniszterelnök az ellenzéki tüntetéseket is gyakorta szétverette; [[1904]] április végén került sor a legsúlyosabb ilyen incidensre, ekkor Tisza szűkebb hazájában, [[Bihar vármegye|Bihar vármegyében]] veretett szét egy, a helyi parasztoknak a szocialisták által szervezett nagygyűlését, ami 33 halálos áldozatot követelt.
 
Tisza [[1904]] őszén nyílt levelet intézett ugrai választóihoz, amelyben a házszabályok módosításának szükségességét hangoztatta az ellenzéki [[obstrukció]] letöréséhez. A közben megkötött olasz vámszerződés letárgyalása után be is nyújtotta indítványát, hogy a Ház a házszabályok módosítására huszonegy tagú bizottságot állítson fel. Az ellenzék már ezen indítvány ellen megindította az obstrukciót.
 
[[Daniel Gábor (politikus)|Daniel Gábor]] a [[Szabadelvű Párt]] nevében határozati javaslatot terjesztett elő november 15-én, amely az ideiglenes házszabályokat foglalta magában, s ami jelentősen szűkítette volna az ellenzéki képviselők mozgásterét a törvényhozásban. Javaslata alapján többek között az egyes törvények elfogadását már nem lehetett időhúzó felszólalásokkal lassítani, illetve az obstruáló képviselőket indokolt esetben akár karhatalmi erőkkel is ki lehetett vezettetni a teremből. Ennek a javaslatnak és a Tisza által összerakott és benyújtott évenkénti kötelező újoncmegajánlás és a költségvetés záros határidejű elfogadásának megtárgyalására Tisza párhuzamos ülés megtartását indítványozta (vagyis hogy egyszerre tárgyalják ezt a három javaslatot).
 
[[1904]]. [[november 18.|november 18-án]] került sor erre az ülésre, amelyen Tisza rövid kortesbeszéde után [[Perczel Dezső]] házelnök – a [[házszabály]] megsértésével – csendben azonnali szavazást rendelt el Daniel javaslatáról, majd meglengetett egy zsebkendőt. A jelenetet nem értve a képviselők többsége kíváncsiságból felállt a helyéről (ekkoriban a felállás jelentette az igen, az ülve maradás a nem szavazatot), mire Perczel a Daniel-féle határozati javaslatot elfogadottnak jelentette ki, majd a kialakult tumultuózus jelenetek közepette királyi kéziratot olvastatott fel, amely az ülésszakot berekesztette és [[december 13.|december 13-ig]] elnapolta.
 
December 13-án aztán az újra összeült parlamentben az ellenzék lehetetlenné tette az ülés megtartását és heves ordibálás és vitatkozás közepette gyakorlatilag szétrombolta a terem berendezését; annak darabjaival még a kiérkező karhatalmi erőkre is rátámadtak.
==Következményei==
{{bővebben|1905-ös választások|Az 1905-ös magyarországi belpolitikai válság}}
A zsebkendőszavazás másnapján, [[november 19.|november 19-én]] megalakult az ellenzéki választási szövetség, amely a teljes parlamenti ellenzéket (és az azon kívüliek egy részét is) ''[[szövetkezett ellenzék|Szövetkezett Ellenzék]]'' (avagy ''szövetkezett balpárt'') néven teljes egészében egyetlen, egységes választási [[koalíció]]ba tömörítette.
 
Szintén a szavazást követő napokban számos prominens politikus hagyta el a [[Szabadelvű Párt]]ot (például [[Széll Kálmán]], [[Wlassics Gyula]], [[Teleki Pál]], [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]], [[Bánffy Miklós]], stb.). Egy részük [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]] vezetésével előbb „disszidensek” néven léptek fel (az [[1905-ös választások]]on is e néven indultak) s csatlakoztak a szövetkezett ellenzékhez is, majd a választások után megalakították az [[Országos Alkotmánypárt]]ot.
 
A parlamentben ellehetetlenült állapotok és a [[közvélemény]] példátlan polarizálódása miatt [[1905]]. [[január 3.|január 3-án]] a király feloszlatta az országgyűlést, és új választásokat írt ki a hónap végére-február elejére. A választási küzdelem az addig harminc éven át abszolút parlamenti többséggel kormányzó, a magyar politikát uraló [[Szabadelvű Párt]] kisebbségbe jutásával (azaz vereségével) végződött a Szövetkezett Ellenzékkel szemben.
 
A választás eredménye még az eddigieknél is jóval súlyosabb [[1905-ös magyarországi belpolitikai válság|belpolitikai válságot okozott]] s többek egyebek mellett a Szabadelvű Párt jogutód nélküli feloszlásához vezetett (1906), miután az Tisza hathatós nyomására szembefordult az egyértelműen a [[67-es]] (azaz [[kiegyezés]]-párti) eredmények és értékek megvédésére tett kísérlettel (aminek egyedüli képviselője épp a Szabadelvű Párt maradt a törvényhozásban). Tisza maga is kisebbségben maradt Miskolcon [[Bizony Ákos]]sal szemben, ellenben Budapesten épp [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]] gróf ellenében választották meg képviselőnek. A végeredmény ismeretében nyomban a választások után beadta lemondását, de mint lemondott miniszterelnök még hónapokig volt kénytelen ügyvezető kormánya élén dolgozni, a parlamenti többséggel szemben teljesen passzív magatartásra szorítkozván. Végül fél évvel később, [[1905]]. [[június 18.|június 18-án]] a király felettébb elismerő szavak kíséretében mentette fel miniszterelnöki állásából és a választási eredményt továbbra is figyelmen kívül hagyva helyébe a császárhű darabont kapitányt, volt hadügyminisztert és máig a legtöbb kitüntetést kapott katonát, [[Fejérváry Géza|Fejérváry Gézát]] nevezte ki miniszterelnöknek.
==Források==
* [http://epa.oszk.hu/00000/00022/00430/13448.htm Grexa Gyula: Magyarország kálváriája], [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]], XX. évf. 21. szám, 1927. november 1.
* [http://www.publikon.hu/application/essay/110_1.pdf Dualizmus kori országgyűlési választások] (esszé, PDF), Publikon.hu
 
[[Kategória:Magyarország politikája]]