„Zsebkendőszavazás” változatai közötti eltérés

a
a
A századforduló körül [[Bécs]]ben kaotikus poltikai állapotok uralkodtak, a Monarchia osztrák része gyakorlatilag lebénult az ottani ellenzék és a kormány politikai csatározásaiban. Emiatt a [[kiegyezés]] óta tízévente kötelezően megújítandó gazdasági kiegyezés esedékes, 1897-es tárgyalásai is eredménytelennek bizonyultak, mivel a bécsi ellenzék ellehetetlenítette az osztrák tárgyaló feleket.
 
Ennek áthidalására [[1898]]-ban a magyar kormány megalkotta az ún. [[Ischli klauzula|ischli klauzulát]], ami a magyar részről egyoldalú, ideiglenes meghosszabbítását mondta ki a szerződésnek (az osztrák kormány is hasonlóképp cselekedett). Erre azért volt szükség, mert a szerződés nélkül Ausztriához hasonlóan Magyarország is gazdaságilag teljesenjelentősen lebénult volna. Az osztrák kormány ugyanezen okból szintén hasonlóképp volt kénytelen cselekedni. Az újratárgyalás ilyetén feladása„feladása” (elmaradása) miatt a magyar ellenzék országos demonstrációkat szervezett és a parlamentben is [[obstrukció]]val lassította a törvényhozást, amibe végül a [[Bánffy-kormány]] 1899-ben belebukott. Az őt követő [[Széll-kormány]]nak is csak [[1902]]. [[december 31]]-én sikerült végül nyélbe ütnie a paktumot. Mivel [[Széll Kálmán]] a tárgyalások során végig erélytelenül lépett fel (valamiféle osztrák kompenzációban bízva, ami végül elmaradt), az aláírást követően 1903 elején az országgyűlési ellenzék újra [[obstrukció]]ba fogott. Ennek eredményeként a parlament nem tudta elfogadni a soros költségvetési törvényt az előírt határidőn belül, ami automatikusan a Széll kabinet bukását jelentette. Mivel az alig négy hónapig hivatalban lévő [[első Khuen-Héderváry-kormány|(első) Khuen-Héderváry-kormány]] is belebukott, megnyílt az út [[Tisza István]] előtt, aki 1903. november 3-án alakíthatta meg [[Első Tisza István-kormány|első kormányát]].
 
==Az ellenzéki obstrukció letörése==
[[Kép:Perczel dezső 1895-3.JPG|right|thumb|150px|[[Perczel Dezső]] házelnök, korábban belügyminiszter]]