Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
| megnevezés =királya
| uralkodási_név =II. Tigranész
| uralkodás_kezdete =[[i. e. 95|Kr. e. 95]]
| uralkodás_vége =[[i. e. 55|Kr. e. 55]]
| koronázás dátuma =
| koronázás helye =
| megnevezés2 =királya
| uralkodási_név2 =Tigranész
| uralkodás_kezdete2=[[i. e. 96|Kr. e.96 ]]
| uralkodás_vége2 =[[i. e. 5569|Kr. e. 69]]
| koronázás dátuma2 =
| koronázás helye2 =
| uralkodóház =[[Artaxida-dinasztia]]
| teljes_név =
| születési dátum =[[i. e. 140|Kr. e. 140]]
| születési hely =
| halálozási dátum =[[i. e. 55|Kr. e. 55]] {{életkor-holt|-140|0|0|-55|0|0}}
| halálozási hely =
| temetés dátuma =
| édesanya =
| lábjegyzet =
}}
[[Kép:TigranStatue.jpg|thumb|right|260px|II. Tigranész szobra [[Jereván]]ban]]
[[Kép:Armenian Empire and Lesser Armenia.png|thumb|right|260px|[[Armenia Magna]] a legnagyobb kiterjedése idején]]
'''II. Tigranész''', akit a történetírás legtöbbször '''Nagy Tigranész''' ({{ógörögül|Τιγράνης Μέγας}}) néven említ, [[Armenia Magna]] ''(Armenia Maior)'' uralkodója az [[i. e. 1. század|Kr. e. 1. század]] első felében. Hosszú uralkodása alatt a [[Szeleukida Birodalom]] és a [[Római Köztársaság]] gyengélkedése, valamint a szomszédos [[Pontosz]] királyának, [[VI. Mithridatész pontoszi király|VI. Mithridatész]] szövetségének köszönhetően Armenia nagyhatalommá vált, kiterjedése elérte a legnagyobb területet, amelyet valaha örmény királyok birtokoltak.
 
Neve {{örményül|Տիգրան Մեծ}}, ez a keleti örmény dialektusban tiɡˈɾɑn mɛts, a nyugatiban dikʰˈɾɑn mɛdz kiejtésű (mindkettő jelentése „Nagy Tigran”).
 
== Uralkodása ==
[[I. e. 96|Kr. e. 96]]-ban [[IX. Arsak]] [[pártusok|pártus]] király [[Armenia Magna|Nagy Armenia]] trónjára a [[Pártus Birodalom|Parthiában]] túszként tartott Tigranészt ültette. Nem tudjuk, hogy elődje fia vagy öccse volt-e, ezért Tigranész apjának személye bizonytalan.
 
A [[Pártus Birodalom]] kezdetben nagy déli és keleti örmény területekre terjesztette ki befolyását („tizenhét völgy”), Tigranész pedig ennek ellensúlyozására délnyugaton és nyugaton kezdett hódításokba. Első megszerzett területe [[Szóphéné]] volt. A nyugati határok és a további hódítások biztosítására már [[i. e. 94|Kr. e. 94]]-ben szövetséget kötött [[VI. Mithridatész pontoszi király|VI. Mithridatész]] [[pontosz]]i királlyal. Ez a szövetség jól működő, gyümölcsöző együttműködés volt, egészen Mithridatész haláláig, Tigranész pedig Mithridatész veje lett.
 
Pontosz és Armenia felosztották érdekszféráikat és kölcsönösen segítették egymás törekvéseit. [[I. e. 93|Kr. e. 93]]-ban Tigranész már Parthia ellen vonult, és a hadjárat eredményeképp [[i. e. 85|Kr. e. 85]]-ben IX. Arsak lemondott a ''nagykirály'' címről Tigranész javára. Szintén 93-ban elűzte [[Kappadókia|Kappadókiából]] a rómaiak által trónra ültetett [[Ariobarzanész]]t, mivel Mithridatész egyelőre nem akart nyílt háborút Rómával. Tigranész a római ellencsapás során vereséget szenvedett, ezután egyezett meg Mithridatésszal abban, hogy Kappadókia területe Pontoszé lesz, de minden lakosa és azok vagyona Armeniáé.
 
[[I. e. 88]]–85-ben visszaszerezte a pártusoktól a trónra ültetésének fejében Parthiának átengedett „tizenhét vökgyet”.
I. e. 85-től a [[Földközi-tenger]] elérése lett a cél, és [[Kilikia]], [[Kommagéné]], [[Szíria]] is Armenia részévé vált. A királyi székhely ettől kezdve időnként [[Antiokheia|Antiokheiában]] volt. Ez jelentette egyben a [[Szeleukida Birodalom]] széthullásának utolsó fázisát.
 
A [[Római Köztársaság]] azonban a [[harmadik mithridatészi háború]]ban ([[i. e. 73|Kr. e. 73]]–[[i. e. 71|71]]) legyőzte [[Pontosz]]t, így Tigranész magára maradt Rómával szemben. Rövid időre maga Mithridatész is Tigranésznél keresett menedéket. Róma nemcsak Pontoszt foglalta el a következő két évben, de sorban elhódította Armenia déli szerzeményeit. Sőt a rómaiak szövetséget kötöttek Armenia ellen [[Makharész boszporoszi király|Makharész boszporoszi királlyal]] is, aki Mithridatész fia volt. Boszporosz elpártolása és Pontosz kimerülése miatt Tigranész [[i. e. 68]]-ban már hiába támogatta vissza a pontoszi trónra Mithridatészt, [[i. e. 66|Kr. e. 66]]-tól a [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]] által vezetett római hadjárat véget vetett uralmának.
 
[[Lucius Licinius Lucullus|Lucullus]] [[i. e. 68|Kr. e. 68]]-ban a főváros, [[Artasat]] ellen vonult, és tervei között szerepelt Armenia teljes meghódítása. Ezt az elképzelést úgy próbálta meg végrehajtani, hogy a Tigranész által elfoglalt tartományok helyi uralkodóházait restaurálta, ezzel maga mellé állítva azokat. A központi részt azonban nem sikerült legyőzni. A katonai kudarcok az idősödő uralkodó belső megítélését is rontották, több felkelés tört ki ellene és összeesküvések szövődtek. Ráadásul a pártusok is [[XIII. Arsak]] uralkodása alatt megerősödtek, így Armeniának már két ellenséggel kellett egyedül szembe nézni. [[I. e. 66|Kr. e. 66]]-ban az [[Tigranész örmény herceg|ifjabb Tigranész]] Parthiába szökött.
 
II. Tigranész az Artasatot ostromló [[pártusok]]at és az ifjabb Tigranész seregeit még legyőzte, azonban fia Pompeiushoz menekült, és az ő segítségét kérte apja ellen. Az [[i. e. 66|Kr. e. 66]]-ban megkötött artasati szerződéssel Armenia [[cliens]]-királysággá vált. Armenia Magna törzsterületein kívül megkapta [[Armenia Mikra]] keleti részét, ugyanakkor minden korábbi hódítmánya Rómáé lett. A „római nép barátja és szövetségese” cím vazallusi viszonyt takar, és 6000 talentum hadisarcot fizetett. Tigranész még tizenegy évig élt, és trónját fia, [[III. Artavazdész]] foglalta el.
 
Ifjabb Tigranész [[Szóphéné]]t kapta jutalmul, azonban hamarosan elvették tőle, és Kappadókiához csatolták ezt a tartományt.
92 950

szerkesztés