„Kollegiális lektorálás” változatai közötti eltérés

A '''kollegiális lektorálás''' (egyes tudományterületeken: szakmai bírálat) a kéziratok publikálása és a kutatási pénzek odaítélése során használt eljárás. Ehhez a módszerekhezmódszerhez az angol nyelvterületen aktív kiadók és a pályázható támogatások odaítélői folyamodnak a benyújtott kéziratok megszűrése és a győztesek kiválasztása céljából. A folyamat abban is segít, hogy a szerzők jobban alkalmazkodjanak az adott szakmában elfogadott publikációs és tartalmi elvárásokhoz. Az ilyen előzetes értékelésen nem minősített vagy megrostált dolgozatok elfogadását vagy anyagi támogatását számos szakterület kutatói és tudósai gyanakvással fogadják.

A kollégiális lektorálás legfőbb oka, hogy egy ember, vagy egy szorosan együtt dolgozó szerzői csoport ritkán képes felfedni minden hibát, vagy gyengeséget saját bonyolult munka-eredményében. Nem feltétlenül azért, mert a mű fogyatékosságainak felfedése olyan, mint egy tű keresése a szalmakazalban, hanem mert egy új és, kreatív és talán eklektikus szellemi termékben javításra, jobbításra csak bizonyos szakértelemmel és/vagy tapasztalatokkaltapasztalattal rendelkezők számára adódik lehetőség, valamint a "friss agyak" sokszor könnyebben észrevehetik az apró hibákat mint azok, akik az adott munkát készítették. Ezért a munka/dolgozat másoknak való megmutatása növeli annak esélyét, hogy fény derül annak hibáira, és a tanács és bátorítás segítségével ezek javítására sor kerül. A lektorok névtelensége és függetlensége azt a célt szolgálja, hogy hagyja érvényesülni a kritikai észrevételeket, és ne engedje, hogy a támogatási és kiadási döntésekben tisztességtelenül (a szakmai és erkölcsi normákat megszegve) lehessen valakit előnyben részesíteni.

*Aa kézirat vagy terv feltétel nélküli elfogadása,;

*Elfogadásraelfogadásra javasolva, ha a szerzők bizonyos javításokat elvégeznek,;

*Visszautasítvavisszautasítva, de átdolgozásra és azután ismételt beterjesztésre javasolva;

*Véglegesvégleges elutasítás.

A bírálókat vagy lektorokat nem szokták a szerző kollégái, rokonai vagy barátai közül meghívni. (Magyarországon az ország méreténél fogva, és a "kevés a fóka" helyzet miatt ez aligha teljesíthető). Illik a szerkesztővel közölni, hogy összeférhetetlenség áll fenn a bírálat és a szerző és a bíráló kapcsolata miatt.

A szerkesztők a szerzőket is megkérik, hogy ők javasoljanak lektorokat, mivel a tudományos életben rendkívüli mértékű a szakosodás, azzal képtelenség vele szerkesztőként lépést tartani szerkesztőként.

Lektorok toborzása a [[politika]] művészete kategóriába tartozik, mert a lektoroknak nem jár fizetség, jóllehet időigényes a munka. Probléma az is, hogy eleve kevesen vannak, akik megfelelően értenek egy szakterülethez, illetve, hogy akik maguk is publikálnak arról a témáról, esetleg nem lesznek pártatlanok. A névtelenség sem segíti a helyzetet, mert a tudományos körökben a hírnév és az érdem fontos dolog, így neves kiadónál végzett lektorálást, illetve kontrollszerkesztést tisztelet övezi. A névtelen dolgokat pedig általában lebecsülik, leszólják.