„47-es, 48-as, 49-es és 67-es pártok” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
11. sor:
[[1867]] elején [[Deák Ferenc]] és köre (a [[Deák Párt]]) közel két évnyi tárgyalás után Ausztria sorozatos katonai és nemzetközi politikai kudarcait kihasználva kieszközölte Ausztria és Magyarország egymáshoz való viszonyának rendezését és Magyarország ezen belüli lehető legnagyobb fokú önállóságát, cserébe bizonyos 48-as követelések feladásáért, vagy csak részleges teljesüléséért, illetve a [[Bach-korszak#Passzív ellenállás|passzív rezisztencia]] felhagyásáért. A [[kiegyezés]] az addigi 47-es, 48-as és 49-es felosztást értelmetlenné tette, amik ennek fényében újraszerveződtek egy kiegyezés-párti, azaz 67-es és egy azt elutasító, azaz 48-as irányzatra. A 67-esek kerültek a jobboldalra, az „új 48-asok” pedig a baloldalra.
 
A kiegyezés utáni első, [[1869-es választások]]on a Deák-pártiak nyertek, ahogy a soron következő [[1872-es választások]]on is. A [[Deák Párt]] 1875. március 1-jén egyesült az addig ellenzéki, de 67-es alapokon álló [[Balközép Párt]]tal és megalakították a [[Szabadelvű Párt]]ot., Ezami az [[Az 1905-ös1906-os magyarországi belpolitikai válság|1905-ös bukásáig]] minden választást fölényesen megnyert. A bukásából eredő [[azAz 1905-ös1906-os magyarországi belpolitikai válság|súlyos belpolitikai válság]] során az [[1906-os választások]] előtt két héttel jogutód nélkül meg is szűnt, hogy a 67-es irányzat a soron következő [[1910-es választások]]on aztán [[Nemzeti Munkapárt]] néven visszatérjen és egészen a monarchia bukásáig kormányozza az országot. A kiegyezés-párti ellenzék leginkább a mindenkori szabadelvű vezetés aktuális ellenzéke volt, ami annak változásával együtt vált ki, vagy olvadt be a kormánypártba.
 
Az „új” negyvennyolcasok közt voltak korábbi 47-esek, 49-esek, illetve olyan korábbi 48-asok is, akik nem értettek egyet Deák valamely egyezségével, döntésével. Mivel az új 48-asokat a kiegyezés elutasításán kívül más nem nagyon kötötte össze, tagolódásuk borítékolható volt. A legradikálisabbak az [[Országos 1848-as Párt]]ban gyülekeztek, míg a mérsékeltebbek a [[Balközép Párt]]ban. Mikor a Deák Párt és a Balközép közeledni kezdett egymáshoz, előbb az [[Elvhű Balközép]], majd a [[Függetlenségi Párt (1874)|Függetlenségi Párt]] vált ki a Balközépből. Az Elvhűek és az 1848-asok 1874-ben egyesültek [[Negyvennyolcas Függetlenségi Párt]] néven. Ezután tíz éven át a Függetlenségi, illetve a 48-as Függetlenségi Párt volt az irányzatot képviselő két legnagyobb párt [[Mocsáry Lajos]], illetve [[Irányi Dániel]] vezetésével. Ezek 1884-ben [[Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt]] néven egyesültek, ami ezzel a dualizmus legnagyobb ellenzéki és egyben legnagyobb 48-as pártjává vált. A párt többször is szétesett és újraegyesült (olykor alig követhetően) egészen a monarchia bukásáig, de a kiegyezés ellenzéke hatalomra csak egyszer, [[1906]] és [[1910]] között jutott és akkor is csak erősen korlátozva. A 48-as pártok előszeretettel vették fel nevükbe is a „48-as” jelzőt, s leginkább a baloldalhoz sorolták őket.