„Csernátony Lajos” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
[[Erdély]]i nemesi családból származott. Az [[1848]]. [[március 15.|március 15-e]]i [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|forradalom]] után főmunkatársa lett a [[Pálfy Albert]] szerkesztette ''[[Marczius Tizenötödike]]'' című napilapnak. [[1849]] novemberétől a napilapnál végzett munkája mellett Kossuth Lajosnak, mint az [[Országos Honvédelmi Bizottmány]] elnökének titkáraként is működött. Cikkeinek szélsőséges köztársasági irányultsága sokszor ingerült vitákat gerjesztett. A lap többször megfogalmazta különvéleményét a kormány álláspontjával szemben és élesen támadta – Kossuth Lajoson kívül – a szabadságharc vezető tisztviselőit. A Kossuth számára is kellemetlen helyzet végül úgy oldódott meg, hogy Csernátony Kossuth kérésére 1849 februárjában lemondott titkári megbízatásáról. A ''Marczius Tizenötödike'' lapot a kormányzat [[1849]]. [[július 8.|július 8-án]] betiltotta.
Csernátony Lajost a [[világosi fegyverletétel]] már [[Párizs]]ban érte. [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] vele tévesztette össze [[Csernus Menyhért]] minisztériumi tisztviselőt és 1849. [[október 24.|október 24-én]] őt végeztette ki a pesti [[Újépület]] mellett. Csernátony Lajos Párizsban együttműködött az osztrák titkosrendőrséggel, ennek ellenére [[1851]]. [[szeptember 22.|szeptember 22-én]] távollétében halálra ítélték és nevét bitófára akasztották. 1851 és [[1860]] között Angliában, [[1853]]-ban rövid időre az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban élt. Az emigrációban számos külföldi újság – a párizsi ''National Evenement'', ''Presse'', ''New York Times'', londoni ''Morning Star'' – munkatársaként dolgozott és megismerte a modern újságírás eszközeit, melyeket hatásosan alkalmazott hazatérése után. 1860-tól [[Olaszország]]ban élt, egy évig az itáliai magyar légió hadbírája volt.
[[1867]]-ben amnesztiát kapott. Hazatérése után, mint publicista a magyar sajtó egyik legtevékenyebb tagjává vált. 1867 és 1869 között [[A Hon]] című lap főmunkatársa, [[1869]] és [[1877]] között az [[Ellenőr (időszaki lap)|Ellenőr]] című lap alapító főszerkesztője, később a ''Nemzet'' és a ''Magyar Nemzet'' című lapok főmunkatársa volt. Könnyed hangú, szellemesen támadó stílusa új irányt jelentett a magyar politikai újságírásban. Ő volt az első hazai sportrovat megindítója is. Hazatérése után [[Tisza Kálmán]] közeli bizalmasa lett. [[1869]] és [[1901]] között előbb balközép, majd szabadelvű programmal országgyűlési képviselő volt. Mintegy tizenkétezer korona vagyonát a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetére hagyta.
| |||