„Hitvalló Eduárd angol király” változatai közötti eltérés

'''III.'''<ref>Az első III. Eduárd, halála után elölről kezdték az angol királyok számozását.</ref> '''Eduárd''', másnéven '''Hitvalló'''<ref>Kegyessége és a papság bőkezű pártfogása miatt kapta melléknevét. (''Révai nagy lexikona, VI. kötet'', 141. oldal)</ref> '''Szent Eduárd''' ([[angol nyelv|angol]]ul: ''Edward the Confessor''<ref name=revai/>), ([[1005]]. [[március]]a<ref name=genealogia>http://genealogy.euweb.cz/brit/cerdic2.html#EC</ref> – [[1066]]. [[január 5.]]<ref name=europa>Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: '''Európa uralkodói''' (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963 -645 -053 -6, ill. ISBN 963 -203 -017 -6, 55. oldal</ref><ref name=nagylexikon>'''Magyar Nagylexikon''', főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963 -9257 -00 -1, 7. kötet, 14. oldal</ref><ref name=revai>'''Révai nagy lexikona, VI. kötet''' (Dúc–Etele), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 141. oldal</ref>), az utolsó előtti angolszász király<ref>''Európa uralkodói'', 55. oldal. Valójában az utolsó angolszász király nem Eduárd utóda, II. Harold volt, hanem Edgár Atheling, [[Száműzött Eduárd]] fia, aki [[1066]]-ban – Harold halála és Normandiai Vilmos koronázása közt – pár hétig viselhette a királyi címet, de Vilmos javára megfosztották a tróntól.</ref> [[1042]]-től haláláig; Angliában a tényleges hatalom az oligarchák (Wessexi Godwin és hat fia<ref name=vilagtortenelem>'''Tolnai Világtörténelme, Középkor I.''', szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963 -7765 -03 -4, 424. oldal</ref>, Merciai Leofric<ref name=vilagtortenelem/>, és az északi részek ura, Siward<ref name=vilagtortenelem/>) kezében nyugodott, a szentéletű Eduárd számára leginkább csak a keresztény vallás gyakorlása jutott.

[[II. Ethelred angol király]] és annak második felesége, Normandiai Emma fia volt. [[1016]]-ban, édesapja halála után [[Normandia|Normandiá]]ba menekült<ref name=nagylexikon/>. Egy sikertelen kísérlet ([[1036]]<ref name=nagylexikon/>) után [[1042]]-ben, féltestvérének [[II. Hardeknut dán király|Hardeknut]]nak a halála után – egy válságos időszak közepette – került az ország élére. Megválasztásában a wessexi earl (gróf), Godwin játszotta a fő szerepet<ref name=anglia>Szántó Tibor György: '''Anglia története''', Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1992, ISBN 963 -7425 -53 -5, 28. oldal</ref>, akiről úgy vélték, hogy csak azért támogatta Eduárd megkoronázását, hogy saját befolyása minél akadálytalanabbul érvényesülhessen<ref name=anglia/>. Eduárd minden idegszálával a [[Westminsteri apátság]] építkezéseire összpontosított, de homályosan érezte, hogy élete még ártatlan időtöltéseinek hódolva sincs felhőtlen biztonságban<ref name=anglia/>. Nyilván gyakran hallotta, hogy az ő Alfréd bátyját is a mindenható Godwin parancsára fosztották meg látásától<ref name=anglia/>. A király úgy vélte, jól teszi, ha rokonától, Normandia hercegétől, Vilmostól kér sürgős segítséget<ref name=anglia/>. Az angolok királya londoni és winchesteri udvarában egyre inkább normann urakkal és testőrséggel vette körül magát<ref name=anglia/>. Maga is – talán hosszú normandiai tartózkodásának hatására – legszívesebben franciául beszélt<ref name=vilagtortenelem/>, normann módra öltözködött<ref name=vilagtortenelem/> és normannoknak osztogatta a legfőbb hivatalokat<ref name=vilagtortenelem/>. Godwin – gutaütés általi<ref name=anglia/> – halála ([[1053]]) után fiai, Harold Wessex, illetve Tostig Northumbria earljeként örökölték egész Angliára kiterjedő hatalmát<ref name=anglia/>.

* Sághy Marianne: Új európai dinasztiák. Isolitas rerum mutationes: Anglia, in: {{cite book | title = Európa ezer éve. A középkor. I. kötet | author = Klaniczay Gábor (szerk.) | publisher = Osiris Kiadó | location = Budapest | year = 2006 | id = ISBN 963 -389 -820 -X | pages = 251 }}