„Vix-jegyzék” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  8 évvel ezelőtt
a
Bot: ISBN formázása
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Ung –> Ung (folyó))
a (Bot: ISBN formázása)
 
== Közvetlen előzményei ==
Az [[1918]]. [[november 13.|november 13]]-án aláírt [[belgrádi katonai konvenció]] rögzítette a harcoló felek közötti [[demarkációs vonal]]at. Ennek értelmében a [[magyar kormány]] köteles volt visszavonni csapatait a [[Nagy-Szamos]] felső folyása–[[Beszterce]]–[[Marosludas|Maros]] (falu)–a [[Maros]] folyó vonala a [[Tisza|Tiszával]] való összefolyásáig–[[Szabadka]]–[[Baja]]–[[Pécs]] (e városokban nem tartózkodnak magyar egységek)–a [[Dráva]] folyása [[Horvát-Szlavónország|Szlavónia-Horvátország]] határáig húzódó vonaltól északra. A döntéssel elégedetlen [[kisantant]] hatalmak kezdettől fogva megsértették a fegyverszüneti egyezményben rögzítetteket és lépték át a demarkációs vonalat, vagy hatoltak be a konvenció által nem rögzített magyar területekre. A [[Románia|Román Királyság]] – [[Henri Mathias Berthelot|Berthelot]]<ref>Henri Mathias Berthelot (1861-1931), francia tábornok, a Havasalföldön állomásozó Dunai Hadsereg parancsnoka, egyszersmind a bukaresti francia misszió vezetője; 1916-17-ben már egy 1150 fős romániai francia katonai misszió vezetője, a román hadsereg átszervezője, később is a "román ügy" elkötelezett szószólója.</ref> francia tábornok hathatós közreműködésével – újabb és újabb területeket követelt, s szállt meg, többnyire kész helyzet elé állítva a szövetséges parancsnokságot, a párizsi békekonferencia diplomatáit, valamint a [[Magyar Köztársaság]] vezetőit.<ref>{{Hiv-web|url=http://www.c3.hu/scripta/buksz/97/01/borhi.htm |cím=Könyvszemle |szerző=Borhi László |év=1997 |hónap=január |munka= Documents diplomatiques français sur l'histoire du Bassin des Carpates 1918-1932 vol. I–II. |kiadó=BUKSZ |nyelv=magyar |elérés=20090727}}</ref> Január közepén a román hadsereg bevonult [[Nagybánya|Nagybányára]], [[Zsibó]]ra, [[Bánffyhunyad]]ra, [[Zilah]]ra és [[Máramarossziget]]re. Az előrenyomulás végül is január végén a Máramarossziget–Nagybánya–Zilah–[[Csucsa]]–[[Zám]] vonalon megakadt, részben a növekvő magyar katonai ellenállás, részben Berthelot hatáskörének korlátozása miatt, megtiltva a kialakult status quo további önkényes megbolygatását.<ref>{{cite book |author= |authorlink= |title=Magyarország története 8/1 1918-1919 |chapter=A soknemzetiségű Magyarország felbomlása |publisher=Akadémiai Kiadó |year=1983 |id= ISBN 963 -05 -3324 -3 |pages= 118}}</ref>
 
Politikai téren, a területszerzés bebiztosítása érdekében, a [[Románia|románok]] folytatták erős [[bolsevik]]- és [[Magyarellenesség|magyarellenes]] propagandájukat, mely kihatott a párizsi békekonferencia döntéseire. 1919. február közepén a békekonferencia albizottsága javaslatot tett egy, a román és a magyar hadsereget szétválasztó semleges övezet létrehozására. A tervet a Tízek Tanácsa<ref>Az [[1919]]. [[január 18.|január 18]]-án [[Versailles]]-ban megnyitott békekonferencián vezető szerepet játszott testület, amelybe, az öt nagyhatalom, az [[USA]], [[Nagy-Britannia]], [[Franciaország]], [[Olaszország]] kormányfői és külügyminiszterei, valamint [[Japán]] két külügyi tisztviselője foglaltak helyet.</ref> [[február 26.|február 26]]-án jóváhagyta. A határozat igazodott ahhoz a francia elképzeléshez, hogy az „orosz kérdés” megoldása, azaz az [[1917-es októberi orosz forradalom|orosz bolsevik forradalom]] elszigetelése érdekében mind politikai, mind katonai téren támogatni kell a két antantbarát [[Kelet-Közép-Európa|kelet-közép-európai]] országot, [[Lengyelország]]ot és [[Románia|Romániát]].
[[Georges Clemenceau]] [[március 1.|március 1]]-én írta alá a határozatot, amely két nappal később érkezett meg [[Szaloniki]]be, [[Louis Franchet d’Espèrey|Franchet d’Espèrey]] tábornokhoz, a Keleti Szövetséges Hadseregek főparancsnokához. Ő március 5-én továbbította azt [[Belgrád]]ba, de Lobit tábornoknak azzal, hogy dolgozza ki a semleges övezet főbb pontjainak szövetséges erőkkel (két zászlóalj néhány lovassal, vagy egy lovasezred) való megszállásának tervét. Vix március 12-én értesült a határozat tartalmáról. Március 15-én a [[Budapest]]en átutazó Halsey E. Yates alezredes, az [[Amerikai Egyesült Államok]] [[bukarest]]i katonai attaséja tájékoztatta őt Károlyival történt megbeszéléséről, többek között arról, hogy elmondta a magyar államfőnek: a békekonferencia egész Erdélyt Romániának ítélte.<ref name="ppcviii">{{Hiv-web|url=http://www.hungarian-history.hu/lib/wils/wils12.htm |cím=Chapter VIII. From Hope To Defait |szerző=Peter Pastor |év=1976 |munka=Hungary Between Wilson and Lenin: The Hungarian Revolution of 1918-1919 and The Big Three |kiadó=Corvinus Library – Hungarian History |nyelv=angol |elérés=20090727}}</ref>
 
A Magyarországi Hadsereg törzsfőnöke<ref>Több fordításban, így a hivatkozott dokumentumban is ''vezérkari főnök'' beosztás szerepel, de csapattestek esetében a francia ''chef d’état-major'' kifejezés ''törzsfőnöknek'' fordítandó.</ref>, Dossé ezredes március 15-re készítette el a részletes tervet, amelyben – magyar ellenállás esetére – francia csapatok bevetését indítványozta. A terv ezen részét – létszámgondok és politikai okok miatt – Franchet d’Espèrey nem hagyta jóvá, s arra utasította de Lobit tábornokot, hogy szükség esetén egy francia vezetésű szövetséges, francia-szerb-román haderő felállítását kérje a francia vezérkartól, s a tervet e szerint dolgozzák át.<ref name="MT188">Magyarország története, I. m. 188. o.</ref> Időközben – Vix javaslatára – tervet készítettek a semleges övezet által kijelölt demarkációs vonal északi és déli irányban történő meghosszabbítására.<ref>{{cite book |author=Ormos Mária |authorlink=Ormos Mária |title=Padovától Trianonig 1918-1920 |chapter=A Vix-jegyzék |publisher=Kossuth Könyvkiadó |year= 1983 |id= ISBN 963 -09 -2174 -X |pages= 179}}</ref>
 
Ezt követően született meg de Lobit tábornok levele, amelyet törzsfőnöke [[1919]]. [[március 19.|március 19]]-én 12:30-kor továbbított Hughes-távírón Budapestre, azzal a szóbeli utasítással, hogy – tekintettel a szűk, 48 órás határidőre, amelyen belül választ várnak – Vix még aznap este 18 vagy 19 óra körül adja át a magyar államfőnek. Ezzel egyidejűleg egy futárt indítottak [[Budapest]]re, a levél eredeti példányával.
Károlyi még aznap megfogalmazta és aláírta a jegyzék tartalmát elutasító pár soros válaszát, miszerint a Magyar Köztársaság kormányának nem áll módjában a békekonferencia döntését tudomásul venni és végrehajtásában közreműködni, mivel a döntés szöges ellentétben áll az [[1918]]. [[november 13.|november 13]]-án aláírt [[Belgrádi egyezmény (1918)|katonai fegyverszüneti egyezménnyel]], figyelmen kívül hagyja az ország létfontosságú érdekeit, akadályozza fejlődését, s veszélyezteti a társadalmi békét. A magyar fél nem kapott meghívást a békekonferenciára, álláspontját meg sem hallgatták, nemhogy figyelembe vették volna. Mindezek miatt a magyar kormány lemond.<ref>{{Hiv-web|url=http://kozep-europa.kpro.hu/kozep-europa/1_kotet/iratok.htm#I107 |cím=Károlyi Vixhez címzett levelének másolata |szerző=Ádám Magda |társszerzők=Ormos Mária |év=1999 |munka=Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről I. (1918-1919) |kiadó=Közép-Európa Elektronikus Kiadó |nyelv=magyar |elérés=20090727}}</ref> A válaszjegyzéket báró Podmaniczky Tibor külügyminiszteri osztálytanácsos juttatta el Vixnek, aki a döntést tudomásul vette és kérte, biztosítsák a misszió tagjainak szabad távozását.
 
Károlyi meg kívánta tartani államfői hatalmát, s tervezte az új kormányt kinevezését. A szociáldemokraták és a kommunisták kiegyezéséről, valamint a [[proletárdiktatúra]] kikiáltásáról akkor értesült, amikor utólag alá akarták íratni vele saját lemondását. Ezen időpontra viszont már aláhamisított aláírásával [[plakát]]okon és a [[Népszava|Népszavában]] is utcára került a lemondásáról és a hatalom átadásáról szóló kiáltvány.<ref>{{cite book |author=Károlyi Mihály |authorlink=Károlyi Mihály |title=Hit, illúziók nélkül |publisher=Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó |year=1977 |id=ISBN 963 -05 -3324 -3 |pages= 201}}</ref>
 
Vix alezredes valójában végig nem hitte, hogy a jegyzék bolseviktípusú hatalomátvételhez vezethet. A hasonló korábbi figyelmeztetéseket Károlyi és a magyarok zsarolásának vélte. A Tanácsköztársaság kikiáltása után felmerült a misszió vezetőjének és tagjainak internálása. Folyamatosan zaklatták őket, kocsijaikat, fegyvereiket, felszereléseiket elvették, [[távíró]] és [[Telefon|távbeszélő]] [[Távközlés|összeköttetésüket]] elvágták, Vix [[Andrássy út]]i irodáját elfoglalták, szétverték. Végül is [[március 26.|március 26]]-án este, az összes antant-képviselő vonattal hagyhatta el a magyar fővárost [[Szeged]] irányába.<ref name="VRJ"/>
8 351

szerkesztés