„Apa (szülő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.6.4) (Bot: következő hozzáadása: sn:Tsano |
a Bot: ISBN formázása |
||
11. sor:
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
[[Fájl:Father and son 27.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Apa és gyermeke.]]
Az '''apa''' az a [[férfi]] akinek biológiai és/vagy szociális úton gyermeke van.<ref>{{cite book |last=Juhász |first= József |others= Szőke István, O. Nagy Gábor, Kovalovszky Miklós |title= Magyar Értelmező Kéziszótár A-K |publisher= Akadémiai Kiadó, Budapest |year= 1992 |id= ISBN 963
A római patriarchális családban a családfő (pater familiaris) konkrét politikai és jogi hatalommal rendelkezett a család férfi és női tagjai fölött, mely meghatározó volt az [[utód]]ok vagyoni ([[öröklés]]) és társadalmi helyzetére. A férfi és női utódok csak akkor váltak önállóvá, ha férjhez mentek és a férjük hatalma alá kerültek, illetve megnősültek és saját családot alapítottak. Ilyenkor az apa a felszabadítás (manumissio) által kiengedte utódait a saját családfői hatalma alól. A római jog által ez a szerep egészen a 20. század végéig meghatározó volt. A nőnek mindenben férje és gyermekei apjának társadalmi és jogi helyzetéhez kellett alkalmazkodnia, bár a saját vagyoni helyzetével, hozományával, örökségével és származásával javíthatta a család helyzetét. Fel kellett azonban vennie férje nevét és társadalmi rangját. Ha pl. egy nemes nő nem nemes férfihez ment férjhez, ő és gyermekei sem lettek többé nemesi állásúak. Ha egy [[hercegnő]] egy [[báró]]hoz ment férjhez, az alacsonyabb bárói rangot viselte tovább stb. Ezen a helyzeten csak a társadalmi mobilitás lehetőségeinek kihasználásával lehetett javítani.
| |||