„Luxemburg nagyhercegeinek listája” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: pt következő eltávolítása: cs, de, id, it, ko, lb, lv, nl, ru, sv, th, zh következő módosítása: en, es |
a Bot: ISBN formázása |
||
3. sor:
Évek múltán kitört a belga forradalom a holland elnyomás ellen, amelyhez csatlakozott Luxemburg is. [[1830]]-ban a függetlenedő [[Belgium]] egyik tartományává vált, de a német ajkú keleti országrész nem vette jó néven a francia befolyású belga kormányzatot. Ezért [[1839]]-ben a [[londoni szerződés, 1839|londoni szerződésben]] kettészakadt Luxemburg, és annak keleti fele nagyhercegségként, továbbra is a holland uralkodó hatalma alatt kivált Belgiumból.
Az 1866-os porosz-osztrák háború szétrobbantotta a Német Szövetséget – amelynek Luxemburg is a része volt –, és III. Napóleon császár megpróbált területekre szert tenni, amivel ellensúlyozhatta volna, hogy Poroszország területe megnagyobbodott. Mivel a császár nem avatkozott bele a konfliktusba, Luxemburg jogos „borravalónak” tűnt a szemében, és odáig ment, hogy 5 millió holland forintot kínált III. Vilmos nagyhercegnek a területért. A herceg, akinek pénzre volt szüksége, kénytelen volt belemenni az üzletbe, és Poroszország felhatalmazását kérte az eladáshoz, mivel Poroszország még fenntartott egy helyőrséget Luxemburgban. Bismarck kancellárnak azonban sikerült megbuktatnia a tervet, mivel Luxemburg város stratégiailag fontos helyen van, és Észak-Európa legjobb erődítményének számít. A második londoni szerződés 1867-ben garantálta Luxemburg örökös függetlenségét és semlegességét. Az erődítményt azonban lerombolták, a porosz helyőrség elhagyta a várost, és III. Napóleont becsapták...<ref>Isabelle Bricard: ''Európai uralkodócsaládok'', Gabo, 2001, ISBN 963
Az alábbiakban a luxemburgi nagyhercegek listája látható:
| |||