„Cateau-cambrésis-i béke” változatai közötti eltérés

A szerződés értelmében Franciaország elveszítette szinte valamennyi észak-itáliai és savoyai hódítását. Franciaország kötelezte magát, hogy az elfoglalt [[Savoyai Hercegség]]et, [[Piemont]]ot, a dél-burgundiai [[Charolais]] grófságot, sőt a 30 év óta megszállva tartott, [[Rhône]]-menti [[Bugey]] és [[Bresse]] tartományokat is visszaadja [[Emánuel Filibert savoyai herceg|Savoyai Emánuel Filibert]]nek (1528-1580), Savoya és Piemont uralkodó hercegének, Spanyolország szövetségesének. [[Korzika|Korzikát]] a [[Genovai Köztársaság]]nak adta át. A Piemonttal szomszédos [[Monferratói Őrgrófság]]ot ''(Marchesato del Monferrato)'' [[Guglielmo Gonzaga]] (1538–1587), [[Mantova]] hercege szerezte neg. Franciaországnak le kellett mondania a [[Milánói Hercegség]]ről ''(Le Milanais)'' és a [[Franche-Comté]] grófságról is Spanyolország javára.

 

 

Franciaország elvesztette flandriai hódításait is, csak néhány [[pikárdia]]i várost ([[Saint-Quentin]], [[Ham]], [[Le Catelet]]) tarthatott meg. Ugyanakkor előnyhöz jutott azzal, hogy a Habsburgok osztrák ága, [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd német-római császár]], magyar és cseh király, az elhunyt [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] öccse, [[II. Fülöp spanyol király]] tulajdon nagybátyja nem képviseltette magát a cateau-cambrésis-i tárgyalásokon, így a szerződésbe ''nem került bele'' a Franciaország által már [[1552]]-ben a [[Német-római Birodalom]]tól elfoglalt „Három Püspökség”: [[Metz]], [[Toul]] és [[Verdun]] ügye. Ezt a három birodalmi várost, amelyek ''[[de facto]]'' már 7 éve francia megszállás alatt álltak, a békekötés után is Franciaország birtokában maradtak.