„VII. Lajos francia király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: lt:Liudvikas VII Jaunesnysis |
link jav. |
||
38. sor:
A tizenhét évesen ténylegesen trónra kerülő Ifjú Lajos atyja tehetséges tanácsadóival (köztük [[Suger apát]]tal) vette magát körül, aminek köszönhetően összességében nyugalmasnak nevezhető uralma alatt Franciaország prosperált és fejlődött. Komolyabb belső konfliktus [[1141]]-ben alakult csak ki [[Blois]], [[Chartres]], [[Meaux]], [[Châteaudun]], [[Troyes]] és [[Champagne]] grófjával, [[IV. Thibaut de Blois|Nagy Thibaut]]-val, illetve az őt támogató [[II. Ince pápa|II. Ince]] [[pápa (egyházfő)|pápával]] a [[bourges]]-i [[érsek]]ség kapcsán. Lajos ugyanis nem [[Pierre de La Châtre]]-ot, az egyházfő jelöltjét kívánta a főpapi trónuson látni, így hadai a [[berry]]i kisnemesek támogatásával elűzték Pierre-t, és felégették [[Saint-Satur]] apátságát. Az érsek Champagne-ban talált menedéket, a pápa pedig [[excommunicatio|kiközösítette]] Lajost, és [[interdictum]]ot mondott ki Franciaországra. A konfliktusnak családi okai is voltak: a király ugyanis hozzájárult, hogy [[I. Raoul de Vermandois|I. (Vitéz) Raoul]], [[Vermandois]] grófja, a királyság [[sénéchal]]ja elváljon Thibaut gróf unokahúgától, csak hogy feleségül vehesse Elenonóra királyné húgát, [[Aquitániai Petronilla|Aquitániai Petronillát]].
A király [[1142]]-ben indult meg Thibaut gróf birtokai ellen, és [[1143]]-ban hívei felgyújtották [[Vitry-en-Perthois]] templomát. A mélyen vallásos Lajost a tudósítások szerint megrázta az egyházban menedéket kereső mintegy 1500 falusi szörnyű halála, ezért még ebben az évben kibékült a gróffal, és elfogadta az érseki kinevezést. A helyzet végleges rendezésére [[1144]]-ben került sor: a reimsi zsinaton [[II. Celesztin pápa]] feloldotta a tilalmat. Történt mindez ugyanabban az évben, amikor [[Imád ad-Dín Zangi|Imád ad-Dín]], a [[Zangidák|zangida]] [[moszul]]i [[emír]] elfoglalta az [[Edesszai
== A II. keresztes hadjárat ==
88. sor:
VII. Lajos idején a francia király komoly veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, mint legfőbb hűbérúr. [[1162]]-ben ugyanis az addig francia koronához tartozó [[Barcelonai Grófság]] ura, [[II. Alfonz aragóniai király|II. Alfonz]] örökölte az [[Aragóniai Királyság]] trónját. Alfonz azonban Henrikkel ellentétben nem maradt meg francia hűbéresnek grófi minőségében, hanem kiszakította az ország területéből [[Barcelona|Barcelonát]] és a vele szövetkező [[Roussillon]]t. A helyzetet II. Fülöp Ágost uralma alatt rendezték az [[1181]]-es [[tarragonai zsinat]]on.
Ezzel szemben igen szerény nyereségnek bizonyult [[Forez Grófság]]ának megszerzése. Az addig [[Német-római Birodalom]]hoz tartozó grófság [[1167]]-től került francia függésbe, és a későbbiekben ugródeszkául szolgált a [[Rhône]] felé történő terjeszkedésnek és [[
== Örökösödési problémák ==
| |||