|
Ezután Dubois-Descharmes [[soissons]]-i ügyésznél helyezkedett el mint másodírnok, majd 1787 októberében beiratkozott a [[reims]]i egyetem jogi karára, 1788. április 15-én szerezte meg diplomáját, majd visszatért [[Blérancourt]]ba. Ekkor írta első művét, az ''Organt'' című költeményt, melyben [[Voltaire]] nyomán kigúnyolta a hagyományos vallást és a királyságot. Írt egy kisebb színdarabot is ''(Arlequin-Diogène)'', amely a hordóba költözött Harlekinről szól.
A forradalom kitörése után bekapcsolódott a helyi politikába, 1790 áprilisában részt vett az [[Aisne]] székhelyét eldöntő vitában ([[Soissons]]-t támogatta a végül győztes [[Laon]] ellenében). [[1790]]. június 3-án megválasztjákmegválasztották a nemzetőrség ezredesének, így ő vezethetivezethette a július 14-i Föderáció ünnepén részt vevőrészvevő küldötteket [[Párizs]]ba. Augusztusban levelet írírt Robespierrenek[[Maximilien de Robespierre|Robespierre]]-nek, melyben kérikérte, hogy támogassa Blérancourtot vásártartási jogának megtartásában.
A helyi politikában a szegényparasztság következetes támogatója volt, részt vett a régi földesúr elleni pereskedésekben.
[[1791]]-ben jelentette meg ''A forradalom és a francia alkotmány szelleme'' ''(L´Esprit de la Révolution et de la Constitution de la France)'' című művét, ami [[Montesquieu]] hatását mutatja.
[[Fájl:FR-02-Blérancourt13.JPG|bélyegkép|250px|Emléktábla a blérancourti Saint-Just-házon]]
== A Konvent képviselője ==
[[1792]]. szeptember 5-én megválasztjákbeválasztották a [[Nemzeti Konvent]]be [[Aisne megye]] képviselőjénekképviselőjeként, ő lett a Konvent legfiatalabb tagja (éppen betöltötte a 25 éves alsó korhatárt). Ekkor ismerkedikismerkedett meg személyesen is [[Maximilien de Robespierre|Robespierre]]-elrel és hamarosan a [[Hegypárt]] egyik legkövetkezetesebb vezetőjévé válikvált. [[1792]]. november 13-án [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] perében elmondott beszédével szerezszerzett országos ismertséget. Ebben kijelentikijelentette, hogy a királyt nem mint állampolgárt, hanem mint a nép ellenségét kell kivégezni. A beszédnek (és Robespierre teljes támogatásának) oroszlánrésze volt abban, hogy a Konvent a királyt halálra ítélte. [[1793]] elején főként általános alkotmányjogi, hadügyi problémákkal foglalkozott, a nép felségjogából származó törvényhozó hatalom felsőbbségét támogatta a végrehajtó hatalom fölött. [[1793]]. július 27-én a ''Közüdv Bizottság'' ''(Comité du Salut Public)'' tagja leszlett és részt veszvett az új alkotmány (az [[1793]]-as demokratikus alkotmány, mely nem lépett életbe) kidolgozásában. [[1793]]. július 8-án tartott beszámolójával a pártharcok tevékeny résztvevője leszlett, erélyesen léplépett fel a [[girondisták|girondista]] politika és a föderalista lázadás ellen. [[1793]]. október végén-november elején barátjával, Philippe Lebas-val mint Konvent-megbízott kiküldetésben volt a Rajnai hadseregnél. Kemény kézzel tettek rendet a hadseregben, többek között több gyáva vagy korrupt parancsnokot letartóztattak. Az elzászi arisztokrácia körében rekvirálásokat rendeltek el, kényszerkölcsönöket vetettek ki. 1793. december elején újból a Rajnai hadseregnél volt kiküldetésben. Az [[elzász]]i jakobinusok véreskezű vezetőjét, Euloge Schneidert az ő utasítására tartóztatták le és küldték [[Párizs]]ba. December végén Pichegrut nevezte ki az egyesült Rajna-Moseli seregek élére, majd [[1793]]. december 26-án részt vett [[Wissembourg]] elfoglalásában, melynek eredményeként az osztrák csapatok a [[Rajna]] mögé szorultak vissza. [[1794]]. január végén-február elején Saint-Just és Lebas az Északi hadseregnél volt kiküldetésben [[Picardia|Picardiában]].
Saint-Just, mint a kormány tagja a nemzeti egység védelmezője volt és harcolt a (jobb- és baloldali) frakciók ellen. [[1794]]. február 22-én ő terjesztette be a ventôse-i dekrétumokat, amelyek az ellenforradalmárok vagyonának a nép közötti felosztásáról rendelkeztek. Ventôse hónapban ([[1794]]. február 19-március 20.) a Konvent elnöki tisztségét is betöltötte. 1794 márciusában és áprilisában vádbeszédeivel döntő szerepet játszott [[Jacques Hébert|Hébert]] és [[Danton]] frakcióinak felszámolásában. [[1794]]. április 28-án újból kiküldetésbe ment, az Északi hadsereghez és sikeres haditervet dolgozott ki [[Maubeuge]] felmentésére. Június elején visszatért [[Párizs]]ba, a Közüdv Bizottság hívására, majd június 13-án ismét az északi arcvonalra indult. Szoros együttműködésben [[Jourdan]] tábornokkal [[1794]]. június 26-án a [[fleurus]]i csatában elfoglalták [[Charleroi]]t és ezzel egész [[Belgium]] megnyílt a franciák előtt. Június 29-én tért vissza Párizsba, ahol már a Hegypárt vezetőségében is megjelent a frakciózás. Július 23-án megkísérelte összebékíteni a feleket, de sikertelenül.
|
