„Tusa Erzsébet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Élete, munkássága: Jajjj |
|||
4. sor:
A budapesti [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán]] végezte felsőfokú zongoratanulmányait, [[Dániel Ernő]] és [[Kadosa Pál]] voltak a mesterei. 1948-ban diplomázott, és végzése után, 1949-től 1954-ig a [[szombathely]]i zeneiskolában tanított. Ezt követően, 1957-ig a Győri Zeneművészeti Szakiskolában, 1957-től 1961-ig a Szegedi Zeneművészeti Szakiskolában, 1961-től 1970-ig pedig a budapesti [[Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium|Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola]] tanára volt. 1976-tól 1983-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított, és tizenöt évig volt a [[tokió]]i Muszasino Zeneakadémia professzora is. Sok mesterkurzust tartott szerte a világban: a [[salzburg]]i Mozarteumban, a [[hannover]]i Zenefőiskolán, a [[heidelberg]]i Zeneakadémián, az [[Új-Zéland]]i [[Auckland (település)|Aucklandban]], a [[hollandia]]i [[Alkmaar]]ban, [[Sydney]]ben, [[Perth]]ben vendégprofesszor volt. 1990 és 1996 között a Magyarországi Zenetanárok Társaságának elnöke volt.
Zongoraművészként 1967-től az Országos Filharmónia szólistája volt, és több kontinens számos országában koncertezett. Pályafutása legfontosabb momentumának tartja [[Bartók Béla]] akkoriban felfedezett, zongorára és zenekarra írott Op. 2-es ''Scherzó''jának ősbemutatóját 1961-ben, de bemutatta kortárs magyar zeneszerzők több művét is. Számos hangfelvételt készített, zenésztársai szívesen választották partnernek, kísérőnek, [[Pásztory
Férje [[Lendvai Ernő]] [[Széchenyi-díj]]as zenetudós volt, akinek halála után ő rendezte sajtó alá tanulmányait, írásait, előadásait.
| |||