„Ellenőrző összeg” változatai közötti eltérés

Az ellenőrzőösszeg egyik alkalmazása a fent leírtak szerint az '''adatátvitel''' során történt jeltorzulás tényének és esetleg helyének azonosítása. A nagyon nagy sűrűségű jelátvitelnél még kis távolságokon is alkalmazzák ezt, például egy [[processzor]]on belül haladó, másodpercenként több milliárd bitet hordozó jeleknél is, csupán néhány milliméternyi út gyakorlatilag tökéletes biztonságának szavatolására.

De a másik alkalmazás nem a jelek átvitelétátvitelének, hanem aaz '''adattárolás''' tárolásáthibátlanságát ellenőrzi. Bármilyen tárolóeszközön is helyezünk el egy digitális adatsort, az eszköz fizikai tökéletlensége miatt, vagy a hosszabb idő alatt őt érő károsító hatások miatt ez az adatsor szintén sérülhet, tehát emiatt az adat későbbi kiolvasása során hibásan kapjuk azt meg. Itt is érvényes az előzőleg említett szabály: minél kisebb méretű, minél sűrűbben elhelyezett jelekben tároljuk az adatokat, annál nagyobb kárt okozhat egyetlen sérülés. Ha például a már régen elavult [[Lyukkártya|lyukkártyán]] tárolunk adatokat, amelyen több milliméterenként áll egy-egy bitet tároló fizikai jel (egy téglalap alakú lyuk a papíron), durva fizikai sérülés kell ahhoz, hogy egy bit méretű hiba létrejöjjön rajta. Ha az adatokat [[CD]]-n tároljuk, ott az adatsűrűség már 1  megabit/mm² nagyságrendű, tehát egy vékony karcolás is bitek tízezreit fedi el. Egy memóriachip, pl. egy [[pendrive]] tárolóelemének a jelsűrűsége ennek nagyságrendileg már a 10000-szerese. Ez azt jelenti, hogy a tárolópontok és a szilíciumlapkába rajzolt árampályák annyira aprók, hogy a nyersanyag egy jelentéktelen méretű hibája is értéktelenné teszi a chipet, de a legfinomabb eszközökben már a [[kozmikus sugárzás]] [[proton]]jai is halmozottan olyan sérüléseket tudnak okozni, amely a tárolásban is egy-egy bitnyi adatsérülést okozhatnak.

Vannak egyszerű programok (Total Commander, CRC Guard, Verify), amelyek minden fájlhoz egy-egy ellenőrzőösszeget hoznak létre és azt külön tárolják. De a másik megoldás egy tömörítőprogram használata, ilyenek a ZIP, RAR, ARJ, 7Z formátumú [[Adattömörítés|tömörített]] fájlokat létrehozó, elterjedt programok. Ezek úgy működnek, hogy az egyetlen tömörítvénybe csomagolt fájlokat nem csak kisebb méretben tárolják, hanem mindegyikhez automatikusan ellenőrzőösszeget is generálnak, és azt is tárolják. Ha egy ilyen tömörített fájlt "kicsomagolunk", a program mindig ellenőrzi a hibátlanságot, és azonnal jelziértesít, ha valamelyik tárolt fájlban az ellenőrzőösszeg hibát jelez. Ez az ismeret nagyon fontos, mert ha a hibáról tudomást szerzünk, akkor az adatsort, fájlt nem használjuk fel tévedést okozó módon, és kísérletet tehetünk a fájl pótlására egy hibátlan változattal. Épp emiatt a mellékes szolgáltatás miatt célszerű lehet olyan fájlokat is például ZIP formátumba tömörítve tárolni, amelyeknek a mérete ezzel nem csökken (MP3, AVI, MPEG, JPG stb.), de a mellé kerülő hibavédelem biztonságosabbá teszi a fájl tárolását vagy továbbítását, e-mail mellékleteként vagy lemezen, pendrive-on.