„Nantes-i ediktum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Máté (vitalap | szerkesztései) |
||
13. sor:
Az ediktum négy részből állt, de csak az első volt törvényerejű.<ref>Gresch 2008: 30.</ref>
*Az első az úgynevezett általános cikkelyeket tartalmazó '''pacifikációs ediktum''', amelyet 1598. április 13-án hirdettek ki. A rendelet megtiltotta a polgárháború megvitatását illetve a következtetések levonását és amnesztiát hirdetett a háború résztvevői számára. Minden településen visszaállította a katolikus miséket és kimondta, hogy a katolikusok tulajdonát vissza kell szolgáltatni. A rendelet szabályozta az ''úgynevezett reformált vallás'' (religion prétendue réformée) gyakorlásának szabályait: a hugenották bárhol letelepedhettek és gyakorolhatták vallásukat. Mindazonáltal az ediktum részben korlátozta a nyilvános istentiszteletek tartását. A reformátusok számára engedélyezték a templomok építését és a saját temetők létrehozását. Tilossá vált a katolikus vallásra való kényszerített áttérés, a vallási okokból bebörtönzötteket és gályarabokat szabadon kellett bocsátani. A hugenották kötelesek voltak betartani a katolikus házassági törvényeket, katolikus ünnepnapokon nem dolgozhattak és [[tized]]et kellett fizetniük a katolikus egyháznak; tilos volt politikai gyűléseket tartaniuk.<ref>Gresch 2008: 30-31; Papp 2009: 329.</ref>
* A második rész a szintén április 13-ai '''királyi brévé''', amely a protestáns lelkészek és más egyházi tisztviselők javadalmazásáról rendelkezett. Ellentétben a katolikus klérus tagjaival, a protestáns egyházi személyek fizetését a király vállalta.<ref name="G31">Gresch 2008: 31.</ref>
* Az április 30-án aláírt '''titkos fejezet''', amelyet nyolcévente meg kellett újítani, politikai, gazdasági és katonai jellegű garanciákat tartalmazott a protestáns vallásgyakorlás biztosítására. A hugenották 150 menedékhelyet (lieux de refuge) kaptak, ezek közül 51-ben protestáns kormányzó vezetése alatt a király által fizetett protestáns helyőrség állomásozott. A protestánsoknak jogukban állt tartományi és országos gyűléseket tartani.<ref>Deyon 2005: 542.</ref>
* A május 2-ai '''különfejezet''' 56 végrehajtási utasítást tartalmazott. A hugenotta gyülekezeteknek engedélyezték az egyházközségi testületek felállítását, iskolaalapítást, zsinatok tartását, saját többletadó kivetését; a prédikátoroknak előjogokat biztosítottak.<ref
== Visszhangja és hatása ==
{{szövegdoboz|keretszín = #A3B0BF|háttérszín = #CEDFF2|„Én vagyok a világon a legszomorúbb és legvigasztalanabb ember... mert ez az átkozott ediktum minden képzeletet felülmúl..., hiszen mindenkinek lelkiismereti szabadságot biztosít, ami a legszörnyűbb dolog a világon.”<br />[[VIII. Kelemen pápa]]<ref>Chadwick 2003: 159.</ref>}}
A kompromisszumos nantes-i ediktum sem a katolikusokat, sem a reformátusokat nem elégítette ki teljes mértékben. A protestánsok gyanakodtak, a papság, a pápa és az egyetemek elítélően nyilatkoztak, a parlamentek csak vonakodva iktatták törvénybe az ediktumot, illetve annek első részét, mivel Henrik a titkos záradékban adott kedvezményekkel kikerülte a parlamenteket. IV. Henriknek végül is sikerült mindkét féllel elfogadtatnia akaratát, megteremtve így az ország belső békéjét.<ref>CathEn 1917: [http://www.newadvent.org/cathen/07527b.htm Huguenots]; Deyon 2005: 543; Papp 2009: 330.</ref>
| |||