„Isabelle Adjani” változatai közötti eltérés

{{Színész infobox

| név = Isabelle Adjani

| képaláírás =

| születési név = Isabelle Yasmine Adjani

|}}

 

 

== Pályafutása ==

=== A kezdetek ===

[[Fájl:Adjani01.jpg|balra|bélyegkép|250px|''A megmentő'' című filmhez készült próbafelvételen]]

Isabelle édesapja az [[algéria]]i Mohammed Adjani, édesanyja a [[Németország|német]] Augusta Gusti. Van egy fivére, Eric, aki fotóművész lett. A család a Párizshoz közeli Gennevilliers-ben telepedett le. Isabelle már kislányként ismerkedni kezdett a színjátszással, 12 évesen egy amatőr színtársulat tagja lett. 14 éves korában kapta első filmszerepét [[Bernard Toublanc-Michel]] ''A kis szökevény'' ([[1970 a filmművészetben|1970]]) című filmjében, sőt ő énekelte a címadó dalt is. A következő évben esélyes volt [[Michel Mardore]] ''[[A megmentő]]'' ([[1971 a filmművészetben|1971]]) című, később heves vitákat kiváltott háborús drámája női főszerepére, ám a rendező az utolsó pillanatban [[Muriel Catalá]]t választotta a főszerepet játszó [[Horst Buchholz]] partnerének. Isabelle az [[1970-es évek]] elején a színpadon kapott fontos szerepeket, méghozzá a világhírű társulat, a [[Comédie-Française]] tagjaként: Ágnest játszotta [[Molière]] ''Nők iskolája'' című [[komédia|komédiájában]], és kiugró sikere volt [[Jean Giraudoux]] ''Ondine'' című darabjának címszerepében. (Mindkét alakítását megismételte a televízió számára is.) A filmvilágba [[Claude Pinoteau]] ''A pofon'' ([[1974 a filmművészetben|1974]]) című, annak idején [[Magyarország]]on is vetített vígjátéka jelentette az igazi belépőt. Ebben a [[Lino Ventura]] és [[Annie Girardot]] által játszott házaspár lányát alakította, és több kritika szerint az ő játéka miatt igazán figyelemre méltó az amúgy középszerű produkció.<ref>Érdemes megemlíteni, hogy 6 évvel később Pinoteau egy másik filmje, az óriási sikert aratott ''[[Házibuli]]'' egy másik tehetséges tizenéves színésznőt, [[Sophie Marceau]]-t ismertette meg a közönséggel.</ref> Adjani ekkor úgy döntött, hogy kilép a Comédie-Française társulatából, és a filmszínészi karrierjére koncentrál.

 

=== Hazai és nemzetközi sikerek ===

 

Következő szerepe [[François Truffaut]] ''[[Adele H. története]]'' ([[1975 a filmművészetben|1975]]) című drámájában már nemzetközi sikert eredményezett: a mindössze 20 éves színésznőt alakításáért Oscar-díjra jelölték. A film [[Victor Hugo]] lánya, Adele naplója alapján készült, és a fiatal teremtés tragikus életét mutatja be, amely a Pinson hadnagy iránti reménytelen szerelemből az őrületbe vezetett. [[Roman Polański]] egyik legjobb filmje ''[[A bérlő]]'' ([[1976 a filmművészetben|1976]]) című nyomasztó lélektani dráma, amelynek a rendező által játszott főhőse, Trelkowski különös személyiségváltozáson megy keresztül egy bérelt párizsi lakásban. Trelkowski barátnőjét, Stellát Isabelle Adjani játszotta. 1976-ban mutatták be [[André Téchiné]] ''Barocco'' című bűnügyi drámáját, amely egy fiatal lány (Adjani), egy bokszoló ([[Gérard Depardieu]]) és egy bérgyilkos (szintén Depardieu) különös szerelmi története. A magyar mozikba is eljutott [[Walter Hill]] ''[[Gengszterek sofőrje]]'' ([[1978 a filmművészetben|1978]]) című akciófilmje, amelyben Isabelle [[Ryan O’Neal]]lel játszott együtt. Ez a film volt a színésznő első amerikai vendégszereplése. [[1979 a filmművészetben|1979]]-ben Isabelle két újabb jelentős szerepet kapott. [[Werner Herzog]] ''[[Nosferatu: Az éjszaka fantomja]]'' című mívesen elkészített alkotása [[Friedrich Wilhelm Murnau]] 57 évvel korábbi [[horror]]klasszikusának kitűnő [[remake]]-je vagy még inkább: újragondolása. Adjani alakította Lucyt, az önfeláldozó feleséget olyan partnerek mellett, mint [[Klaus Kinski]] és [[Bruno Ganz]]. André Téchiné ''A Brontë-nővérek'' című életrajzi drámájában Isabelle formálta meg az ''Üvöltő szelek'' írónőjét, [[Emily Brontë]]t. Partnerei: [[Marie-France Pisier]] ([[Charlotte Brontë]]) és [[Isabelle Huppert]] ([[Anne Brontë]]). Az eredetileg háromórás mű igen sok francia kritikusnak nem tetszett: ők gúnyosan ''Gaumont-nővérek''nek csúfolták a filmet, és ezzel arra kívántak utalni, hogy szerintük a gyártó [[Gaumont]] cég közreműködése inkább az üzleti, semmint a művészi szempontok érvényesülését segítette elő.